Most valami olyasmi következik, amit nem szerettünk – a remek játékhoz ööö, kevésbé remek letölthető tartalom tipikus esete a Prince of Persia: Epilogue.

Maga a Prince of Persia nekem nagyon bejött, utoljára a második résszel játszottam ennyit még DOS alatt. Éppen ezért lelkesen lecsaptam a letölthető tartalomra is, és… hát nem mondom azt, hogy bár ne tettem volna, mert a kedvenc címeimről tényleg mindent tudni akarok, de azért annyira nem is élveztem.

Elsősorban a hardcore játékosok igényeit akarták kielégíteni, akik szerint maga az alapjáték túl egyszerűre és könnyen végigjátszhatóra sikerült. Az Epilogue már nehezebb, de sajnos nem a nagyobb kihívás okán, hanem mert egyszerűen idegesítő. Nem éreztem azt egy percig sem, hogy élvezetesek lennének az új helyszínek…

…ami hagyján, de szépnek sem különösebben szépek, pedig a PoP éppen a szemkápráztató grafikájáról volt híres. Zárt terekben ugrálunk, szépen sorban egyik teremből a másikba, sehol a tetteink nyomán látványosan átalakuló felszín. Sok csúnya szmötyi, és még több, és még több. Annak ellenére, hogy körülbelül két óra összesen a kiegészítő, még így is meglehetősen monoton – tmarxellel felváltva adogattuk egymásnak a kontrollert, egyikünk sem élvezte igazán a játékot annyira, hogy magánál is tartsa.

Az ígéreteket sem tartották be a fejlesztők – az “újfajta főellenségek” igazából a régiek összekutyult változatai (Jaj! Át tud alakulni! Hű!), a történet pedig inkább a hiányával emelkedik ki, az Epilogue úgy ahogy van, elhagyható lenne. Az utolsó harc különösen borzasztó, főleg a tökéletlen irányítás miatt – ha még egyszer meghallom, hogy “ELIKA!! THE THRONE!!!”, azt hiszem, fejvesztve fogok az ellenkező irányba menekülni.

Egy dolog tetszett csak, az viszont nagyon – a Herceg és Elika itt ki nem fejtendő okokból már nincsenek olyan jóban, mint korábban, és ez egészen mássá teszi az alaphangulatot. Érdemes a kiegészítő után visszarakni az alapjátékot és megütközni a különbségen, engem meglepett.

Emellett tulajdonképpen ugyanazokat nyújtja a játék, mint eddig, ugyanolyan az irányítás, az ellenségek, stb. – csak kicsit nehezebb és jóval unalmasabb az egész -, tehát ha valaki megszállott gyűjtő vagy PoP-fanatikus, végül is nem jár rosszul.

Sajnos olyan jól se…

A Fallout 3 első két kiegészítőjéről már írtunk (Operation Anchorage, The Pitt), most legyen szó a harmadikról! A Broken Steelt minden Fallout-rajongó nagyon várta, mert ez a kiegészítő teszi lehetővé “hivatalosan”, hogy a maximális 20. szint fölé fejlesszük karakterünket. De ezen felül nyújt valami érdekesebbet is?

Most a nyár kitörésével elérkezett az ideje, hogy a felgyülemlett extra tartalmakat szépen-sorban letöltögessem, és itt a Gémeskúton is megosszam veletek a tapasztalataimat. A Fallouthoz közben három DLC is kijött, úgyhogy beletelik majd némi időbe, mire mindenen végigérek. A másodikról tmarxell írt, a harmadikról pedig most lesz szó.

A Broken Steel indulása körül is problémák adódtak, csakúgy mint korábban; az én szerencsémre ezúttal nem Xboxon, hanem PC-n. A Bethesda nyilván már a pokolba kívánja a Microsoft Live szolgáltatását – kérdés, hogy ezúttal tényleg a Microsoft tehetett-e a nehézségekről, mint előző alkalommal. Hiába, ahogyan a letölthető tartalmak egyre bonyolultabbak lesznek, annál több a hibalehetőség…

…amiből azért most is adódik bőven, nekem Xboxon bizony fagyott a kiegészítő helyenként. A legújabb csodafegyvert megszerezni ugyan sikerült, pár lövést leadni vele szintén, de használatával időnként csúnyán elszállt a játék, úgyhogy hanyagolni kényszerültem. Így viszont legalább nehezebbé vált az előrehaladás, és nem éreztem azt, hogy gépiesen csak megyek és aprítom az ellent sebezhetetlen Superman módjára. Bizony az új ellenségek generálásakor számításba lett véve, hogy a frissen beszerzett Tesla-ágyúval fogunk rájuk lőni, és egy sima lézerpuskával el fog tartani egy ideig a leküzdésük.

Azért szerencsére már nem csak lövöldözős, hanem szerepjátékosabb jellegű küldetések is adódnak – szám szerint három fő küldetés achievementekkel, és három kisebb. Új gyűjtögetős lehetőségek is megnyílnak, a drága jó fémlovagok pénzt és XP-t adnak különböző tárgyakért.

A legeslegjobb: nem csak a maximális 20. szint fölé mehetünk, hanem a játék elfuserált és logikátlan megnyerése is lecserélődik, igen, igen, köszönjük!! Azért megszólal bennem a kisördög: miért nem lehetett volna rögtön így csinálni? De a Bethesda reakcióin az látszott, hogy ők tényleg nem számítottak arra, hogy elsöpri őket a népharag amiatt, hogy a játék végén… na jó, nem mondom el, mi van; érjük be azzal, hogy valami nagyon idegesítő dolog, és még egy, és MÉG egy. Ezt a sokat most mindet kijavították: a főszál lezáródik ugyan, de a történet addig folytatódik, amíg csak meg nem unjuk a kalandozást vagy ki nem fogyunk az újabb kiegészítőkből.

A Broken Steel elején azt éreztem, nekem most érkezett el ez a pont, hogy inkább játszanék valami mással. A kisebb küldetéseket vettem előre, amik aranyosak voltak, de egyre erősödött bennem az “ezt már hússzor láttam” benyomása, és a főszál eleje is hasonlónak tűnt. Amikor az egyik újabb csatornarendszerben elvesztem, mert nem vettem észre egy feljárót, akkor azt gondoltam, bármi mást, de ezt ne. Ne! Aztán kikeveredtem a csatornából és onnantól a kiegészítő rohamos javulásnak indult. Habár a fő küldetésekben meglehetősen sok az aprítós lövöldözés, a feelinget sikerült jól eltalálni, és még némi Portal-os áthallás is felbukkan. (Nekem ez a rész tetszett a legjobban.) A végére egyáltalán nem bántam meg, hogy befejeztem, csak az unalmas csatornában-mászkálást és a programhibákat hagytam volna ki.

A Bethesda egyre jobban belejön a Fallout kiegészítők gyártásába, a DLC-k egyre többet tartalmaznak és egyre érdekesebbé válnak – a Broken Steelben az Operation Anchorage új-térképen-mész-és-lősz jellege és a Pitt szerepjátékosabb hozzáállása is felbukkan. A negyedik kiegészítőben még nagyobbra törnek: az új térkép teljesen, az alapjáték stílusában szabadon bejárható. Az is hamarosan sorra kerül,  most játszom vele és majd a Gémeskúton is elmesélem, milyen volt – addig azonban lesz még másfajta DLC, például a Prince of Persiához…

Gémeskút osztályzat: nagyon jó
Kiadás éve: 2009
Műfaj: RPG
Korosztály: PEGI 18+
Nyelvigény: közép/felsőfok
Nehézség: közepes
Beletanulási idő: nincs (mégiscsak DLC)
Platformok: Xbox360, PC
Ár: 800 Microsoft pont

Múltkor prezzey írt a Fallout 3 első letölthető kiegészítőjéről, az Operation Anchorage-ról – most pedig én írok a következőről, a “The Pitt”-ről. Ebben az is szerepet játszik, hogy ő X360-on, míg én PC-n játszottam vele – és mivel ez alkalommal a konzolos kiadás indulását botrányosan elrontották, ezért én vittem végig előbb. [Ezt azóta javították - prez.] Úgyhogy mire is számíthatunk, ha leszedjük a kiegészítőt? A fejlesztők négy-öt óra játékidőt ígértek, és ez stimmel is, valamint inkább szerepjátékos játékmenetet, többféle választási lehetőséggel, egy olyan helyen, ahol nem mindenki teljesen tiszta vagy sötét lelkivilágú. Ez is stimmel. Nézzük akkor kicsit részletesebben!

De előbb annak, aki még nem hallott arról a botrányról, elmondom, mire is utaltam: a Live-on keresztül letöltött DLC egész egyszerűen működésképtelen volt, annyira elrontották. Még most sem tudni pontosan, hogy ki hibázott, és mégis mit – csak annyi biztos, hogy a tárgyaknak több mint a fele egész egyszerűen hiányzott a letöltésből, így azok, akik minél gyorsabban játszani akartak a Pitt-tel, a legtöbbször csak rengeteg piros felkiáltójelet láttak a levegőben. Meg a textúrák közül is hiányzott pár. Szóval annyira elszabták az egészet, hogy el se nagyon lehetett kezdeni a küldetést, végigcsinálni meg egész egyszerűen lehetetlen volt. Ráadásul olyanok is akadtak, akiknek a mentéseit tönkre is vágta az egész.

A Microsoft és a Bethesda égett egy hatalmasat az egész üggyel, de szerencsére a PC-s változat játszható volt. (Hallottam ugyan olyanról, hogy eredetileg az is hibásan került fel, de mire én leszedtem, már megoldották a problémákat.) Amúgy mielőtt valaki még azt mondaná, hogy jaj, de rossz nekünk az internet, mert kinyomnak olyan játékot, ami tele van hibákkal, egy kis emlékeztető: már jópár évvel ezelőtt is vehettünk ilyeneket, csak akkor a javítást még nem letölthettük, hanem elküldték floppylemezen (!), ha megkértük a céget (!). A leghírhedtebb példa erre a Battlecruiser 3000AD volt. (Lehet arról is kéne írnom. Végülis most már a 2.07-es változat ingyenes.) Nem azt mondom, hogy megbocsátható, ha félkész terméket dobnak piacra, de azért legalább valamivel jobb már a helyzet. Mindenesetre elképesztő, hogy még ma is simán megtörténhet az, hogy egy nyilvánvalóan játszhatatlan állapotú programot kiadnak, mint kész terméket. Nem nézte meg senki, hogy mégis mi megy ki?

Na de vissza a Pitt-hez! Már rögtön a hírekből tudhattuk, hogy a kiegészítő Pittsburgh-ben fog játszani, ami gyalog ugye elég messze van Washington DC-től. Ezt a problémát a fejlesztők nem úgy oldották meg, hogy közelebb húzták a várost, vagy pedig hihetetlenül kibővítették a játékteret, hanem úgy, hogy vasúti alagutakon keresztül egyszerűen odateleportálunk egy másik világtérképre. Mint a GTS (Global Travel System) modban – azért látszik, hogy direkt a bővíthetőség jegyében készítették el a Bethesdások ezt a játékukat is. De nem úgy van a dolog, hogy egyszercsak megtudjuk, hogy ott az alagút, és azon keresztül elgurulhatunk a Pitt-be, hanem ez alkalommal is egy rádióadás útján értesülünk az új kiegészítőről. Egy szökött rabszolga adását hallhatjuk, aki arra kér minket, hogy segítsünk felszabadítani a várost, cserébe valami nagyon értékeset tudnak majd adni. (Nem, nem új fegyver lesz ) Pittsburgh romjai között ugyanis az egyik legnagyobb és legkegyetlenebb rabszolgatelep található, és az ottaniak életét még az is keseríti, hogy hihetetlen mértékben szennyezett az egész város. Olyannyira, hogy előbb-utóbb szinte mindenki megőrül, és/vagy veszélyes mutánssá változik. Lehet, hogy valaki emlékszik arra, hogy a történet folyamán a Brotherhood vezetője említette, hogy harminc évvel ezelőtt kipucolták a várost – de most megint újra tele van emberekkel. A mi dolgunk az lesz, hogy felszabadítsuk a rabszolgákat. (Vagy mégse.) De ha az egész hely egy halálcsapda, akkor mégis miért marad ott mindenki, és nem csak a leigázottak?

Az alaptörténet tehát meglepően jó, és érdekes, és a könyörtelen acélváros remekül illeszkedik a Fallout 3 világába. A készítőknek sikerült azt elérniük, hogy nem csak hihetően nézzen ki az egész, de lényegesen másképp is, mint a korábbi játékvilág – itt bizony mélyebbre le kell merülnünk. Már csak azért is, mert egyedül mint rabszolgát tudnak minket becsempészni majd a városba. Úgyhogy nem fogunk tudni tetőtől talpig páncélban becsörtetni a főbejáraton. Innentől kezdve megismerjük a város életét, és szép lassan kezdünk rájönni arra, hogy mi a teljes igazság – csak vigyázzunk, nehogy aztán túl késő legyen útközben meggondolnunk magunkat. De mivel itt tényleg egy élő város életébe csöppenünk bele, nem pedig egy hadművelet szimulációjába, ezért itt már bőven van felfedeznivaló. Ha akarunk, végigrohanhatunk a küldetésszálon (mellékküldetések nincsenek is), de van még meglepően sok nézelődnivaló. Az achievement-mániások nyugodtan gyűjtögethetnek acélrudakat, de ez azoknak is érdemes, akik valami hasznosabbat szeretnének: meglepően sok újfajta tárgyat kaphatunk jutalmul. (Vannak köztük meglehetősen haszontalanok is mondjuk.) Meg az alap, boltban kapható áruk listáját is jelentősen kibővítették, úgyhogy szerezhetünk új páncélokat és még fegyvereket is bőven. Ráadásul ezek jó része nem csak hogy jól néz ki (tisztelet a kivételnek ), hanem még hasznos is. Habár a távcsöves, hangtompítós géppuska kicsit erős volt – de hát a Gauss-puska után mégis mit vártunk?

Mondjuk ez nem is baj, mert harcolni azért majd kell rendesen. (Még akkor is, ha a kevésbé vérengzős utat választjuk.) Azért nehézség szempontjából annyira nem vészes a kiegészítő, mivel egyrészt később vissza tudjuk szerezni a magunkkal hozott cuccokat – másrészt meg a helyben talált felszerelésekkel is gond nélkül végig tudjuk csinálni az egészet. Nekem legalábbis sikerült, mivel én elővigyázatosságból inkább DC-ben hagytam majdnem az összes cuccomat. Semmi kedvem nem lett volna kétszer végignyomni az egészet, ha a végén elvesztek volna a tárgyaim – de szerencsére ez nem történt meg. Most, hogy belegondolok, a PC-s változatban nem is találkoztam programhibákkal, pedig nem szedtem ki egyetlen modot sem a modokkal teletűzdelt játékomból Úgyhogy ezzel nemigen lehet gond, csak ne felejtsétek el leszedni a legújabb frissítést a játékhoz, mert az kell ahhoz, hogy működjön a kiegészítő.

Bevallom, nekem az Operation Anchorage nem igazán tetszett: szerintem nem csak hogy többet ki lehetett volna hozni belőle (pl. megcsinálni olyanra, mint az Enclave Commander mod), de nem is nagyon illett a játékba. Főleg azért, mert tiszta FPS volt az egész, viszont annyira meg egyáltalán nem volt nehéz, hogy az FPS-mániások (akik fújnak a VATS-ra – találkoztam már ilyen emberekkel!) is megszerethessék. Hiába volt szép a táj, ha teljesen lineáris volt az egész. Most viszont a táj nem szép (kivéve azoknak, akik a nehézipart szeretik ), de nem egysíkú a történet, és sokkal érdekesebb. Szerintem megéri nem csak végigrohanni a Pitt-en, hanem felfedezni minden egyes sarkát. (Na jó, most nem a “gyűjtsél be száz vasrudat” című achievementre gondolok.) Igaz, hogy lehetne nagyobb is – a világtérkép mérete ilyen szemszögből nézve azért megtévesztő – de arra, amit kapunk, nem sok panaszunk lehet. Én még nagyon szívesen látnék fél tucat ilyen kiegészítőt. Az árát szerintem bőven megéri, pláne azoknak, akik már amúgy is megvették az eredeti programot, míg én ugyanezt nem mondanám el az előző kiegészítőre. Úgyhogy szerintem töltsétek le, vagy várjátok meg, amíg kijön a harmadik, állítólag utolsó kiegészítő, és nézzétek meg azzal együtt – habár én kicsit attól tartok, hogy a végén majd a három közül ez lesz a legjobb. Nemsokára meglátjuk.

Update: ez a cikk elveszett, de most már megkerült, viszont azóta kijött két másik kiegészítő is. A Broken Steelről prezzey fog írni hamarosan, a Point Lookoutról meg majd a kettőnk közül az, aki hamarabb végigviszi Mindenesetre ide zárszónak csak annyi, hogy az első három közül nekem a Pitt tetszett eddig a legjobban. Igaz, hogy a Broken Steelben több cucc volt, és a történet fő szálát vitte tovább, de annyira nem volt egyedi a hangulata. Nekem picit inkább úgy tűnt, hogy ilyennek kellett volna lenni a játék végének, és miután ezt belátták, azzal a DLC-vel akarták ezt a hibát kijavítani. De arról inkább majd a véleményemet inkább nem itt mondom el bővebben.

Végezetül pedig két videó a kiegészítőről:

Kiadás éve: 2009
Műfaj: akció
Korosztály: 18+
Nyelvigény: középfokú
Nehézség: változó
Beletanulási idő: rövid
Ár: 15.990 Ft

Újabb hollywoodi szuperprodukció tűnt fel, ami nem kerülhette el, hogy a filmmel párhuzamosan játék formában is a boltok polcaira kerüljön. Ha általánosítások és előítélet alapján, kipróbálás nélkül formálnánk véleményt a játékról, sok jóra nem számíthatna. Egy sikeres képregény megfilmesítéséből készült játék. (Egyébként nektek nincs elegetek abból, hogy mostanában minden prequel, azaz előzmény???) Az utóbbi időben futószalagon jönnek a nagy költségvetésű amerikai filmek végtelenül közepes és fantáziátlan játék átiratai (King-Kong, Transformers, Terminator Salvation, Bolt, Up, stb). Lássuk, sikerült-e elkerülnie Wolverine-nek ezt a csapdát  (nem vagyok hajlandó Rozsomáknak hívni, sajnálom).

Rögtön elárulom azoknak akik kattintottak, hogy igen, sikerült. Ezt nem a saját értékeinek hanem a műfaj klasszikus elemeinek következetes másolásának köszönheti. A XOW teljes egészében a God of War játékmenetét követi. Szinte minden alapvető játékelem onnan származik, csak a karakterek és a környezet új. Ez az oka annak, hogy csak egy gyorsteszt erejéig érdemes róla írni. Alig van benne eredeti ötlet, nincsenek a játéknak hosszasan elemzendő részei. A készítők viszont felismerhették, hogy ha már nem ez lesz az év legforradalmibb játéka, akkor legalább tisztességgel másolják le a God of War széria valamennyi elemét és akkor majdnem olyan jó játékot kaphatnak. Ezzel még mindig bőven kimagaslik az XOW a gagyi filmes adaptációk közül. Tisztességes iparosmunkát tettek le az asztalra, a végeredmény egy nem túl bonyolult, kellemes és élvezhető játék lett.

Tényleg megtalálható itt minden, ami a God of War-ban: repülő végtagok, látványos kivégzések, epikus csaták, fejlődő karakter (bár én a fejlődés hatásait alig vettem észre), fel-fel tűnő puzzle elemek és ügyességi-ugrálós részek, időnként “megfelelő időben gomb-nyomkodós” látványos akció jelenetek, stb. Talán az egyetlen egyedi dolog, ahogy Wolverine emberfeletti regenerálódását ábrázolja a program. A különböző sérülések mind meglátszanak az általunk irányított figurán, leszakad a fél arca, lyukat ütnek a golyók, majd szép lassan összeforrnak a sérülések. Ez a megoldás igen látványosra sikerült és feldobja az összképet.

A grafikára és a hangokra nem lehet panasz, hozzák a 2009-ben elvárható színvonalat. Külön ki kell emelnem, hogy van egy pár rész, ahol magas épületek tetejére kell feljutnunk. Az alattunk lévő hatalmas tér érzékeltetése különösen jól sikerült. Komoly tériszonyom volt a kanapén ülve.

Kellemes szórakozásnak tekinthető tehát az X-Men Origins: Wolverine. A műfaj kedvelőinek, és azoknak, akik egy önfeledt hentelésre vágynak, csak ajánlani tudom. Aki ennél többet vár egy játéktól, annak könnyen csalódást okozhat.

]]> http://gemeskut.net/2009/x360-x-men-origins-wolverine-gyorsteszt/feed/ 2 http://gemeskut.net/2009/a-3-legjobb-e3-video/ http://gemeskut.net/2009/a-3-legjobb-e3-video/#comments Fri, 05 Jun 2009 16:05:09 +0000 prezzey http://gemeskut.net/?p=1220 prezzey meglehetősen szubjektív válogatása következik az E3 alkalmából közzétett előzetesekből…

Metroid Other M (Wii)

Wiin még ilyen szépet nem láttunk – a JRPG-be illő átvezető animáció után mutatott játékmenettől az államat keresgéltem, és azt hiszem, ezzel nem voltam egyedül.

Assassin’s Creed 2 (Xbox360, PS3)

Az E3 talán leghangulatosabb bemutatója, ugyan teljes egészében prerenderelt, de annyira csodálatos, hogy nem lehet kihagyni:

+1 – a leghusibb szereplő díja: The Last Guardian (PS3).
+1 – a legnagyobb meglepetés: Final Fantasy XIII helyett…. XIV! (PS3, PC)

Valóban egy új korszak kezdete lehet a Natal (bár a frontier szót valóban túl sokszor használták a bemutató során…). Olyan fajta interakció valósul meg a gépi világgal, ami valóban teljesen újszerű élményt hozhat.

Nagy felelőssége van itt a Microsoftnak több dologban is. Az első és legnyilvánvalóbb, hogy nagy lehetőség előtt áll a cég, de ezt a projektet rendesen meg kell csinálni. Értem ez alatt, hogy tényleg úgy kell működnie a cuccnak ahogy azt a videón látjuk. Valós időben, mindenféle késlekedés (lag) nélkül. Nem szabad, hogy összekeveredjenek a végtagok, a mozdulatok. Finom és precíz irányítás kell. Nem az a szint kell, mint a Wii Boxingnál, ahol csépelem a levegőt, de legalábbis esetleges a kapcsolat a mozdulataim és képernyőn történtek között. Amikor a színpadon játszott a csaj, néha úgy tűnt jól működik, néha úgy tűnt nem igazán. Remélem nem a technológia korlátait láttuk, egy még fejlesztés alatt álló, de már bemutatható terméket.

A másik nagy felelősség, hogy kreatív oldalról megfelelően ötletes játékok, alkalmazások és a technológia megfelelő használata valósuljon meg. Itt látom a videó alapján a legkevesebb problémát, amikor  a Peter Molyneux által demózott videón egy nő rajzolt valamit és “beadta” a játékban szereplő gyereknek, az tényleg a határvonalak eddiginél jobban történő elmosódását jelzi előre.  Ezt a videót itt nézhetjük meg:

A harmadik fontos terület (amit egyébként ígértek), hogy az új technológiában rejlő lehetőségeket ne csak a 10 éves lányok és otthon ülő anyukák élvezzék (vagyis a casual gamerek). Meg kell találni a módját, hogy az igazi játékosokat (hard-core gamer) is be tudják vonni. Az autóvezetős rész ad némi reményt erre, de a kerékcserélős rész rögtön meg is kérdőjelezi. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy egy Gears of War 3-at mindenféle kontroller nélkül játsszuk. De valami pisztolyszerű cuccal, valós fedezék mögé guggolással, gránát elöl elhajolással már elképzelhetőnek tartom. Ez nagyon fontos, mert ezzel tudnák igazán megmutatni, hogy egy valódi új technológiáról van szó, amiből mindenki részesedik. Az lenne az igazi előrelépés, ha ki tudna törni a Wii Sports szintjéből és a komolyabb játékok is tudnának profitálni a technológiából. Ez a legnagyobb félelmem, hogy az új Halo, Call of Duty, Gears of War, Forza, stb. nem fogja támogatni és sorra fognak kijönni a Wii Music-hoz hasonló “csodák”, talán jobbak lesznek a Wii-s hasonló cuccoknál, de ez a lényegen nem fog változtatni.

Remélem nem lesz igazam, és a következő NBA Live-ban már én magam dobom a büntetőt, bár az, hogy még rendes neve sincs a cuccnak, azt üzeni nekem, hogy odébb lesz még, mire az otthonunkban is kipróbálhatjuk.

Ismét streaming problémák vannak, most a Gamespot szaggat hihetetlenül, viszont a G4, ami a Microsoft fesztiválján még teljesen használhatatlan volt, tökéletesen fut. Tényleg teljesen próba-szerencse a dolog, a tavalyi E3-streamekkel kapcsolatban ilyenekre nem emlékszem, de most mindenhol lemaradok az első percekről.

Az Ubisoft vezérigazgatója beszél, masszív francia akcentussal (“szükszessz”), nagyon vontatottan. Mindenféle nagyszerű dolog lesz, de nem igazán derül ki semmi – mintha talán hasonló funkciókról beszélne, mint amiket a Microsoft munkatársaitól már hallottunk, csak körülbelül ötszázszor unalmasabban, videók nélkül. Közreműködnek nagy nevekkel, lesz Spielberg és Gyűrűkura Jackson. Ők is el akarják tüntetni a kontrollert, azt szeretnék, ha a felhasználó elfeledkezne a számítógép létezéséről.

Amikor nagy nehezen befejezi, hihetetlenül megtapsolják. Végre vége! Most az Ubisoft (Hogy mondják ezt magyarul? A Jubiszoft?) Montreal igazgatója következik, ő már angolul is beszél. Videóbemutatók még mindig sehol, ezt a konferenciát sem a nagy tömegeknek szánták…

Játék lesz James Cameron készülő Avatar filmjéből. (Itt egy kicsit eltévedtem, ez nem a Shyamalan rendezte készülő Avatar film, hanem valami teljesen más. Ha a film is olyan kreatív lesz, mint a címe, akkor inkább sírjunk és nézzünk Titanicot.) Jaj ne, még egy huszadrangú filmes adaptáció? Érdekesebb bejelentés, hogy az Assassin’s Creedből viszont pont fordítva rövidfilmek lesznek. Körülbelül ennyi.

James Cameron feltűnik és a filmről beszél. Képek nélkül. Megnyugtat mindenkit, hogy ez nem egy Mátrix-klón. Amit elmond, az alapján leginkább egy The Surrogates-klónnak tűnik veterán űrgárdistákkal, vagy a Mass Effect és a Mindbridge keverékének… tehát két tetszőlegesen kiválasztott sci-fi tetszőleges kombinációjának, maradjunk ennyiben. VIDEÓKAT! VIDEÓKAT! A Gamespot kommentátorai azon töprengenek, hogy ez most valami rossz vicc? Nekem is kezd elegem lenni, már csak a Beyond Good and Evil 2 tartja bennem a lelket.

A nap kulcsszava szemlátomást a “konvergencia”, mindenki elmondja ötvenszer, hogy a filmek, játékok, könyvek stb. konvergenciáját éljük meg a modern technológiának köszönhetően. (Azt hiszem, régen volt videojátékokból készült könyveket leszóló rovatunk…) Anyátokat.

Végre ő is befejezi, és visszatérünk a Wiis Red Steel 2-höz, trailerrel. Mivel? Olyan is van? Alig hiszem. Sikerült a szamurájokat a westernnel keresztezni, de ezt már a Trigun feltalálta röpke tíz évvel ezelőtt. Most állítólag tényleg precízen fogja követni a mozgásainkat a kontroller, de hát már az első résznél is erről volt szó… A művészeti vezető metál arc és rá is játszik. Játékmenet-bemutató, motorbiciklizéssel – visszavonom, nem Trigun, hanem Full Throttle. Ennyire nincs új a nap alatt? Végre kardozás – a kard tényleg nagyjából úgy mozog, ahogy kellene neki, de helyenként csúnya a lag. Minél több az akció, annál kevésbé feltűnő, nyilván mert ott már tényleg csak az a lényeg, hogy nagyjából eltaláld az ellent. A játékhoz adnak MotionPlust.

Sportról lesz szó, következik még egy Shaun White snowboard játék, már idén télen; utána pedig maga Pelé, igen, Pelé, a focista, aki az Academy of Champions című Wii exkluzív fantasy-foci-cuccot mutatja be. Videó… lenne, ha ki nem fagyott volna valami valahol. Pelé közli (angolul), hogy ő nem beszél angolul, aztán nyelvet vált. Szerencsére van tolmács kéznél. (Pelé is félórás beszédet fog tartani, mint Cameron? És jól hallottam, hogy azt mondta, hogy konvergencia?)

Nagy nehezen sikerül beüzemelni a videót, csak átvezető animációkat látunk, azok aranyosak, rajzfilmesek. Maga a sport mintha inkább futsal lenne, persze ha valami ennyire stilizált, akkor kérdés, hogy van-e egyáltalán értelme ennek a különbségtételnek. Ez a játék is ki fog jönni még 2009-ben.

Splinter Cell Conviction (Xbox360) – a két vezető fejlesztőt hívják a színpadra. Értelmes dolgok derülnek ki! Mi történt?! A koncepció: azért mert lopakodnod kell egy játékban, még nem kell feltétlenül gyengének is lenned; Sam Fisher KEGYETLEN RAGADOZÓVÁ alakul. Ugyanazokkal a videókkal indítanak, mint a Microsoftnál, most viszont több a magyarázat. Így, hogy már tudom hogy mit látok, nekem hangulatosabbnak tűnik a dolog, jobban bele tudom élni magamat. A közönség is kezd feléledni, hatalmas éljenzés, taps. Idén ősszel már boltokban az új Splinter Cell, PC és Xbox360 platformokra.

Időnként Ubinak, időnként Jubinak mondják a cég nevét. Sosem fogjuk megtudni az igazságot?!

Sajátos Ruse promó videó következik, kicsit Iain M. Banks feelinggel. A játékról nem sok derül ki, és éles váltással a casual témára térnek át. Igen, “mi vagyunk a legnagyobb casual fejlesztő”, tényleg akkora dicsőség ez a huszonötezredik Petz után? Hol van a BG&E2?! Egy marketinges csókát hívnak a színpadra, nyilván pont erre várt a sok szakújságíró. (Nem.) Az Imagine játékokból rengeteget adtak el. Dejó. Táblázat. (Nem igazán támasztja alá, amit mond.) Tween Games 2.0. Továbbra sem értem, azért mert valami gyerekeknek készül, miért kell egyben silánynak is lennie. Lesz viszont egy DSi játék, amivel lefényképezhetjük magunkat és új frizurát és sminket tervezhetünk magunknak. Azért ezt majd tesztelnünk kéne, én pl. tmarxellnek szívesen alkotnék új sminket

Petz 2009. Váá. Utána témaváltás, fitness-játékok. (Ez miért nem a sport kategóriába került?) A Your Shape Wii exkluzív, Karácsonyra jön, és kamerával észleli, hogy mennyire jól csinálod. Ez még akár tetszene is, csak őszintén szólva semmi kedvem még egy Wii kiegészítőt venni. Nem lehetett volna inkább a Project Natal alá fejleszteni? (Valószínűleg nem, mert ha jól tudom, a külső fejlesztők is csak ma kapták meg a devkitet.)

Az új Raving Rabbidz jön, nyulak menni Hold. Azt hiszem, ezt a bemutatót már láttam. Utána a már jól ismert torz nyulak kínzása következik játékmenet-bemutató címén, és egyéb minivackok jönnek (az egyik tiszta Tony Hawk). Tényleg nem tudnának érdekesebbet mutatni? BG&E2? Légyszi?

Tini Nindzsa Teknőcök! A Tini Nindzsa Teknőcök idén 25 évesek. Baromi öregnek érzem magam, most ezt muszáj volt? Ráadásul a hét legrosszabb szóvicce is elhangzik (they call this a SHELLebration. a SHELLebration!). April O’Neil egyenesen a Kill Billből került elő. Játékmenet nincs, csak prerenderelt izék.

A No More Heroes 2 is jön, valamint Mizuguchi Tetsuya (Rez!!!) titkos projektje. Ezekről még videó sincs. Minek is lenne? Érdekel valakit? Ugyanmááááár.

Assassin’s Creed 2. Már mindenki megpenészedett idáig. Nagyon szép és hangulatos átvezető animáció! Az első részt kihagytam a nem túl pozitív kritikák hatására, de most a másodikra nagyon kíváncsi vagyok. Viszont a játékból magából egy percet sem mutatnak, de hát az eddigiek alapján mit lehetett várni?

És… és….

És itt a vége. Nem volt Beyond Good & Evil 2, nem volt Assassin’s Creed 2 játékmenet (csak elregélték nekünk szerencsétlen nézőknek, hogy milyen gyönyörű lesz). Persze azt mondták előzetesen, hogy tényleg nem lesz BG&E2 az E3-on; de őszintén, ki hitte el nekik, főleg a kiszivárgott videók fényében? A verebek azt csiripelik, hogy a DJ Hero is azért maradt ki, mert az Ubis csapat így is baromira megcsúszott az egésszel a videós bénázások (és gondolom, a hosszú szónoklatok) miatt.

Menjünk aludni. Ahogy angolul mondanák, kérem vissza ezt a két órát az életemből!

Az elejéről lemaradtam, mert az induláskor körülbelül az összes videó stream egyidőben fordult föl. Végül is a Gamespot oldalán keresztül sikerült elérnem. Épp a Final Fantasy XIII-t demózták, de már csak a gameplay végére értem oda, úgyhogy onnantól következnek az infók.

Vörös fények, Epic Megagames, mindenki a Gears 3-ra számít – de nem, az Epic-es fiúk egy XBLA címet jelentenek be. Jópofának tűnik, de azért a nagy beharangozó után valami mást vártunk volna…

Lesz egy új avataros játék is, rajzfilmszerű poénos autókázás, ez sem a hardcore teteje, de utána következik a Crackdown 2 (csak átvezető animációval, legalábbis úgy tűnik) és a Left 4 Dead 2. Ez utóbbi meglehetősen röhejes videóval, mondjuk sosem voltam a zombis játékok híve, de ez még annyira sem győzött meg, hogy nekem most erre lenne szükségem.

Utána Sam Fisher, jóval részletesebben bemutatva, jön a Splinter Cell Conviction. Végre hosszabb játékmenetet is bejátszanak, mondjuk a videó kicsit szétcsúszik, de ez lehet hogy a Gamespot hibája és nem Sam Fisheré. “Minden megváltozik”.

“Az Xbox360 számos műfaj kedvelői számára a legjobb platformmá vált, most az autóversenyzés is beáll a sorba”, mondja a konferanszié – Forza Motorsport 3. “Az aktuális konzolgeneráció legjobb versenyjátéka lesz”. Valami “egygombos irányítást” is említenek, úgy néz ki hogy a casual fogalma új értelmet nyer. Inkább az új Codemasters F1játékról beszélhetnének, habár az nem Xbox exkluzív. A grafika nagyon szép viszont, habár a környezet kicsit szegényes.

A következő stúdió a Bungie, természetesen Halo, egészen konkrétan Halo 3 ODST. Itt is van játékmenet, sajnos meglehetősen sötét a videó, reméljük hogy ezzel nem a hiányosságokat akarják eltakarni. A Bungie képviselője, Joe Staten meglehetősen izgul a kontrollerrel a kezében, ezt még gyakorolhatták volna egy kicsit, hogy zökkenőmentesebben menjen. Átvezető animációkat is mutatnak, és végre valahára kizoomol a kép és tényleg, Joe Staten valóban élőben irányítja a játékot (vagy csak úgy csinál ) . Új kooperatív mód is lesz, a nagyon fantáziadús “Firefight” névre hallgat (itt  a mellettem MMO-zó tmarxell felhördült a fájdalomtól). Részemről csak díjazni tudom, mindenbe még több koopot,

De van egy másik hiper-szuper-titkos Bungie projekt is, amire most fény derül: Halo Reach, 2010-ben jön, szép de nem sokat eláruló beharangozó videóval. Aki nem bírja kivárni, vegye meg a Halo 3 ODST-t, és akkor kap egy meghívót a bétába.

A Remedy stúdió következik – Alan Wake, ez is élőben irányítva. Öcsém szerint az egyik szinkronhang Carth Onasi. A karaktermodellek nem túl meggyőzőek. A kölönböző fényeffektekre szemlátomást nagy hangsúlyt helyeztek, zseblámpa, gyújtógyertya, stb., de nem mindenhol tűnnek tökéletesnek, főleg amikor nem szabad téren mozog a karakter. Ez is 2010-ben jön.

Xbox Live és Last.fm integráció, nagyon szép és jó, de kérdés hogy azokban az országokban mi lesz, ahol a last.fm a közelmúltban fizetőssé vált (azaz szinte mindenhol, beleértve Magyarországot is). Arra tér ki csak a közvetítés, hogy XBL Gold előfizetőknek ingyenes ez a szolgáltatás, de hogy ez minden területen érvényes-e, az rejtély. (És ha van XBL Gold-om, akkor a PC-men is ingyenes lesz a last.fm? ) Élő tévéadások is lesznek az Xboxon, a Netflix is bővül, ez valószínűleg megint csak Amerikában fontos… Nyomatják az azonnali HD filmlejátszás lehetőségét is, sok országban, de rögtön elkapják a listát (pedig két monitoron nézem, hogy közben írni is tudjak, de hát úgy látszik hogy ezt még egy kicsit gyakorolnom kell, reméljük a Nintendo sajtókonferenciára már belejövök).

Facebook partnerség. Remélem ez végre azt jelenti, hogy lesz egy olyan alkalmazás, ami az achievementjeimet és a játéklistámat real-time frissíti a profilomon… habár azért bevallom, hogy ez nem életem legégetőbb problémáinak egyike. A demó alapján inkább a másik irányban fog működni, pl. a Facebook státusüzeneteit megnézhetjük az Xboxunkon. Jópofa viszont, hogy helyből az Xboxról tudunk a játékokból képeket feltölteni, remélem hogy ez a régebbi címekkel is zökkenőmentesen fog működni, mert akkor megosztom mindenkivel csodálatosan rám hasonlító Shepardömet a Mass Effectből. Twitter is lesz, őszintén szólva két dolog jut erről eszembe, a spam státusok hogy ti. “prezzey most ezzel játszik, prezzey most azzal játszik”, másrészt pedig az, hogy az Xbox kontrollerrel küldjön üzeneteket az, akinek két anyja van. (Persze, tudom, vásároljak mini kontrollerhez csatlakoztatható billentyűzetet. Meg elektromos fogkefét.)

HÁHÁHÁ eltaláltam a Metal Gear Solid bejelentést, mit kapok? Kojima Hideo (igen, a Gémeskút a Hepburn-átírást használja és fogja is, amíg én vagyok a rendszergazda…) személyesen jelenti be, hogy végre beadta a derekát. A Sony most gondolom, egy sarokban sír és az ujját szopja. Metal Gear Solid Rising. Nagyon rövid videó, és “még nem mondhatok többet”. A konferanszié közli, hogy ezzel teljessé vált az Xbox platform. (És és és mi van a Noby Noby Boyjal? )

Kontrollerrel kapcsolatos bejelentés. “Valami, amit mindenki azonnal élvezni tud. Lehetsz-e te magad a kontroller?” Az egész lényege, hogy nem kell kontroller ahhoz, hogy játszhassunk, beteszünk egy vackot Wii-formán a képernyő alá és tolhatjuk az ipart a nagyszerű 3D mozgásfelismerés segítségével.  Példák: verekedős játék, ami a képernyő előtt árnyék-kickboxolva irányítható – instant get, habár jelenleg járni is alig tudok, de.  (Élőben jobban verekszem, mint videojátékokban ) Aztán némi Fóóórmaeggy, depóbeli kerékcsere-szenvedéssel. Hát ezt nem szeretném én irányítani. Foci. Scanneld be a deszkádat (habár aztán a videón a srác deszka nélkül játszik). Arcfelismerés, hangfelismerés. (Szemmozgást nem akar felismerni? Tök jól jönne a munkámhoz ) “A legnagyobb forradalmi lépés anélkül, hogy teljesen új konzolt jelentetnénk meg.” Marha jó. (Megsúgom, hogy Johnny Lee is a Microsoftnál dolgozik már…)

És ha még mindez nem lenne elég, bevonul Steven Spielberg, átcsábították a Nintendotól. Ész megáll. (Mit lehet ezután még bejelenteni, nem lesz FFXIII PS3-ra?) “A Microsoft nem a kereket találta fel újra, hanem eltüntette a kereket”. Spielberg csapata is az új, kontroller nélküli izére fog fejleszteni. (Egyáltalán mi ennek a neve??! A Gamespoton is ezen értetlenkednek.)

Nem csak casual, hanem hardcore játékok is fognak az új irányítási rendszerrel készülni. Az Xbox menüit is lehet majd vele irányítani. Rögtön felismeri, hogy kicsoda vagy az arcod alapján, és bejelentkeztet. Élőben demózzák a mozgás felismerést egy avatárral, tényleg úgy tűnik hogy működik. Azért kicsi laget látok rajta, szívesen kimérném hogy ez mennyi; DDR-nél, verekedős játékoknál döntő lehet.  Beszólnak a Nintendónak – “ezt nem lehet a kanapén heverve egy vackot rázogatva irányítani” -, a tömeg hörög.

Közben nagy nehezen kiderült, hogy Project Natalnak hívják ezt az új irányítórendszert. Festeni is lehet vele, nyilván nem fogja a Wacom tabletjeinket felváltani (sőt még talán a DS Colorst sem), de jópofa. Angol nyelvű parancsokat felismer. A tested körvonalait is lementheted, demózzák azzal, hogy ketten összekapaszkodnak és elefántot formáznak. Ezt mennyit gyakorolhatták?

Itt most félbe kell szakítanom a cikket, mert vissza kell mennem a kórházba. Próbálok még gyorsan szerezni valaki mást, hogy közvetítsen…

OK, innentől tmarxell következik.

Na, Molyneux bácsi is azt sulykolja mindenkibe, hogy micsoda mérföldkő (hányszor mondták már eddig, hogy “landmark”?) ez az egész, történelmet írnak, meg satöbbi. Aztán lement, és visszajött valami elfogulatlan Microsoftos emberke (okés, nem néztem eddig a közvetítést ) és arról beszél hogy 1080p-s HD gámákat lehet majd játszani lemez és letöltés(!) nélkül. Nem igazán értem, hogy akkor hogyan fogják megoldani a megosztást, amit még nagyon sulykolnak, de hát ők tudják (Habár gondolom, ez csak azt jelenti, hogy nem kell lementeni vinyóra a letöltést.) Még megemlítik, hogy ez a Natal mekkora nagy újdonság, hátha valaki még nem jött rá, aztán vége is az egésznek.

Még annyit, hogy annak örültem volna, ha van a stream olyan jó minőségű, hogy össze tudjam hasonlítani az X360-as FF13-at a PS3-as verzióval. No persze, ahogy prezzey mondta, “lehet hogy a PS3-as videót vetítették”

De sokat írtam, mi? Én speciel majd kíváncsi leszek, a gyakorlatban mennyire fog működni. Meg  hogy mennyibe fog kerülni

]]> http://gemeskut.net/2009/microsoft-e3-sajtokonferencia/feed/ 0 http://gemeskut.net/2009/x360-pc-fallout-3-operation-anchorage/ http://gemeskut.net/2009/x360-pc-fallout-3-operation-anchorage/#comments Fri, 06 Mar 2009 16:05:24 +0000 prezzey http://gemeskut.net/?p=975 Gémeskút osztályzat: jó
Kiadás éve: 2009
Műfaj: RPG
Korosztály: PEGI 18+
Nyelvigény: az eredeti játéknál kevesebb
Nehézség: közepes/könnyű
Beletanulási idő: nincs (az eredetit ismerjük úgyis)
Platformok: Xbox360 (ezen teszteltük), PC
Ár: 800 Microsoft pont

A Fallout 3 három letölthető extra küldetése közül az első az Operation Anchorage; a másik kettőre még várnunk kell egy kicsit, de addig is lássuk ezt!

Az Operation Anchorage játék a játékban – egy harctéri szimuláción kell magunkat keresztülküzdenünk, hogy ezzel kinyithassunk egy nagy böszme fegyverraktárat. Talán ebből is látszik, hogy ezúttal a inkább szabadidős akcióhősöket célozták meg a fejlesztők, és kevésbé az elmélyült szerepjáték híveit – menni kell és lőni, aztán a végén megkapjuk a csodapuskát és nagyon jó lesz. Körülbelül ennyiben össze is foglalható az első kiegészítő; mindezek a lentebb belinkelt trailerben is benne vannak, úgyhogy nem kapunk zsákbamacskát. Az egész Fallout univerzumot érintő változásokra még várni kell – a harmadik extra küldetés már a játék megnyerését is meg fogja változtatni. (Zárójelben hadd tegyem hozzá, hála az égnek.)

Az első kiegészítő cselekménye teljesen lineáris, néhány opcionálisan kinyitható ajtót találunk maximum – ezekben összeszedhetünk pár hangszalagot, amik a hangulatot fokozzák, és néhány aktatáskányi hírszerzési információt. Ha ez utóbbiak közül mindet sikerül megtalálni, akkor… nem, nem achievementet kapunk, hanem egy helyes kis bónuszt, úgyhogy azok is hajtsanak rá, akiken még nem tört ki az achievement-függőség. Másodszorra csak ezért végigjátszani annyira nem éri meg, és nincsenek azok a cuccok nagyon elrejtve.

Ha azt várnánk, hogy az ilyen fokú linearitás olyan szintű filmszerűséggel, kerekre scripteltséggel fog párosulni, mint mondjuk a Half-Life 2-ben, akkor csalódni fogunk. Azért akad egy-két szép pillanat, és a ravasz pályatervezésnek köszönhetően azt is sikerült elérnie a készítőknek, hogy pont azelőtt két másodperccel mentsek megkönnyebbülve, hogy négy darab álcaruhás mesterlövész négy irányból szitává lő.

Az alapján, hogy ‘Fallout FPS’-ként lett a kiegészítő beharangozva, sokkal rosszabbra számítottam: már az Oblivionben, a Bethesda előző nagy durranásában is hihetetlenül idegesített a 100% valósidejű harc, béna volt és esetlen. A Fallout 3 pedig mégiscsak hasonlóan épül föl, azzal a különbséggel, hogy itt végre-valahára felfüggeszthetjük a veszett csapkolódást-lövöldözést és célzott találatokat vihetünk be. Szerencsére ezt a jó tulajdonságát a játék a szimuláció ideje alatt is megőrzi, de összességében nem igazán éreztem az FPS hangulatot, kérdés, emiatt-e.

Annál jobban sikerült megoldani a “szimulált világ” feelinget: áthatolhatatlan vibráló falak korlátozzák a mozgásunkat, ellenfeleink a padlóra rogyva köddé válnak, és így tovább; ilyen módon rafináltan rámutat a kiegészítő arra is, mennyire jól jártunk magával az eredeti játékkal.

Pozitívum még a kék színvilág – a szimuláció sztorija szerint az atomháború előtti Alaszkát kell megvédenünk a kínai inváziótól, és ennek megfelelő havas tájakon akciózhatunk. A sok szikkadt barna és sárga táj után igazi felüdülés, hogy egy klasszikust idézzek: “Tööök jó, hogy ilyen kééék!”

Viszont hiába mindez, ha a játéktér nagy része nem bejárható, a küldetések a maximális szintre felhúzott karakterekkel nem nyújtanak különösebb kihívást, és összességében három óránál többet nem igazán fogunk tölteni friss ropogós letöltésünkkel. Kár, mert látszik, hogy sok energiát fektettek bele a készítők, és érdekes ez a kis műfaji kitérő, de azért a Falloutot mégsem örökbecsű FPS értékeiért szeretjük elsősorban.

Az pedig teljesen rejtély, miért nem lehetett a beígért +10 szintet ebbe a csomagba belerakni – akkor legalább az a tudat meglett volna, hogy most éppen nagy mennyiségű XP-t termelünk, de mostanra már valószínűleg minden Fallout rajongónak elérte a kedvenc karaktere a maximális 20-as szintet. (PC-sek pedig halálra moddolták magukat.) Persze lehet újat indítani; az Operation Anchorage a megvásárlás után bárhonnan elérhető, ha már kijutottunk a felszínre, egyszerűen követni kell az újonnan megjelent rádióadó utasításait. Az új extra fegyverek (“fegyverek! ellátmány!”) is igazából alacsonyabb szinteken lennének érdekesek, habár azért a Gauss Gun nagyon nagyot üt, főleg ha hozzám hasonlóan az energiafegyverekre specializálódott a játékos.

Így utólag nem adnék ki rá ennyi pénzt (főleg most, hogy a forint nem áll túl fényesen), de amíg tartott, kellemes szórakozást nyújtott. Őszintén szólva a második és harmadik, kevésbé akcióorientált DLC sokkal ígéretesebbnek tűnik, úgyhogy inkább érdemes vagy azokra spórolni, vagy majd később megvenni az összeset egyben olcsóbban.

(A végére figyelmeztetésképp: hallottam egy bugról, ami engem nem érintett, de itt megosztom, hátha ti belefuttok, mert igen kellemetlenül hangzik. Ha van követőnk, inkább mondjuk neki Megatonban vagy valamilyen hasonló biztonságos helyen, hogy várjon ránk ott, mert a küldetés helyszínére nem jöhet be, és egy csomó szupermutáns cirkál azon a helyen, ahol alapból várakozik. Fawkes mindent kibír, mások nem feltétlenül.)

Gémeskút osztályzat: zseniális
Kiadás éve: 2007 (az Orange Box részeként), 2008 (önállóan)
Műfaj: Belsőnézetes logikai
Korosztály: PEGI 12+
Nyelvigény: Nincs (ha csak a feladványokat szeretnénk megoldani), közép-felsőfok (ha a humoros kísérőszöveget is szeretnénk érteni)
Nehézség: Középhaladó
Beletanulási idő: Rövid
Ár: 5-7000 Ft (az egész Orange Box), 2-3000 Ft (csak a Portal), 1200 pont (XBLA)

Amíg Ádám a saját év játékai listáját tervezgeti, addig sem maradtok olvasnivaló nélkül; arról a programról írnék, ami 2008-ban az Xbox Live címek közül a legjobban tetszett nekem.

Összeházasítható-e a videojátékok két talán legkülönbözőbb stílusa, a belsőnézetes akció és a logikai molyolás? A válasz igen, a tovább után pedig az is kiderül, hogyan!

A 2007-es év egyik legformabontóbb játéka volt az Orange Box csomag részeként megjelent Portal. 2008-ban önállóan is megvásárolhatóvá vált, PC-n a Steamen és Xbox360-on a Live rendszeren keresztül, valamint most már “külön” dobozos verzió is létezik. A legköltséghatékonyabb ezek közül valószínűleg az Orange Box megvétele, ha valakit a többi benne található cím is érdekel; ha nem, akkor pedig az online letöltés. A külön “bolti” Portalba a helyi Saturnban meglehetősen borsos áron futottam bele, úgyhogy ezzel kapcsolatban legyetek óvatosak!

Ha már sikerült valamilyen úton-módon hozzájutni, a Portal gyorsan végigjátszható, a történet három-négy óránál többet nemigen vesz igénybe – habár valószínűleg legalább kétszer végig fogjuk csinálni, már csak azért is, mert remek fejlesztői kommentárt kapunk extraként. (Ez a Valve rendszeres jó szokása, és csak örülni lehet neki.) Első alkalommal ne kapcsoljuk be, mert egyrészt lelövi a poénokat, másrészt így nem kaphatunk achievementeket sem, ha esetleg Xboxon játszanánk; de másodszorra nyugodtan!

A történetről nem szeretnék semmit se mondani, tényleg nem érdemes előre utánanézni és spoilerhegyekbe belefutni – nekem szerencsére ezt sikerült elkerülnöm, és szeretném, hogyha ti is hasonlóképp járnátok. Szánjátok rá azt a néhány órát, amíg végigjátsszátok, igazán érdemes önerőből eljutni a megnyerésig! Úgyhogy most az élmény mellett csak a játékmechanikáról lesz szó, ami az összes beharangozó videóban is szerepel – például a következőben is -, tehát nagy rejtélyeket nem árulok el vele.

A Portal lényege, hogy belsőnézetes lövöldözményhez méltóan van egy bazi nagy puskánk, csakhogy ezúttal nem golyókat vagy pusztító energiasugarat tudunk lőni, hanem portálokat. A portál egy nagy teleportáló lyuk a falban, oda kerül, ahova célozunk. Egyszerre két portált tudunk kihelyezni, és azokat ravaszul mozgásra használni. Habár a két portál különböző színű (narancs és kék), a funkciójukban nincsen különbség, mindkettőn belépve a másikon lépünk ki. A sebességünk, irányultságunk, stb. megmarad, így igen meglepő dolgokat csinálhatunk.

Mindezekre a játék fokozatosan, lépésről lépésre vezet rá, először csak bemutatja a portálok működését, aztán egy portált irányíthatunk, végül pedig mindkettőt és egyre bonyolultabb környezeteken kell átjutnunk a segítségükkel. A grafika meglehetősen puritán, az Orange Box többi játékához képest is, de ennek az oka a szakkommentárból kiderül – a bétatesztelők folyton a dekorációs céllal kihelyezett tereptárgyakkal akartak variálni, ami persze nem vezetett eredményre, csak arra, hogy felhúzták magukat, hogy semmi sem működik. A sztori pedig magyarázatot ad arra, hogy miért ilyen steril a környezet, sőt igazából remekül ki is használja ezt a negatívumot – a végére teljesen bele fogjuk élni magunkat a labor-atmoszférába. (Ne felejtsük el, hogy mindez fordítva is működik, tehát ha ott van valami a pályán, akkor annak rendszerint funkciója is van! Az apró falragaszok, ikonkák, stb. mind jók valamire, úgyhogy ha elakadtunk, próbáljuk meg értelmezni a jeleket…)

A belső nézeten és FPS irányításon kívül a többi elem mind a hagyományos logikai játékokra emlékeztet: különböző egyre bonyolultabb feladványok elé állít a program, és ha megoldunk egyet, jön a következő, végül pedig a megnyerés. Kicsi hátrány, hogy ha valaki nem tud egy FPS-t kezelni (akár PC-n, akár konzolon), akkor első alkalommal biztos küzdeni fog, tehát akik csak logikai vagy hasonló játékokkal szoktak játszani, azok készüljenek föl erre lelkiekben. De az elmúlt évtizedben kialakult és standardizálódott az FPS irányítás, tehát az így elsajátított készségeket máshol is lehet kamatoztatni. A második hasonló probléma, hogy a rejtvények néha gyorsaságot igényelnek, szóval ha valaki a kontrollerrel küzd éppen, akkor valószínűleg nem fogja tudni teljesíteni a követelményeket.

Egy kifogásolnivalóm van még, miszerint ketten nem az igazi – nem tudom, mások mennyire szoktak logikai játékokat többen művelni, de nemrég olvastam egy interjút a Toki Tori Wiiware-játék fejlesztőivel, akik bizony a bétateszterekkel szembesülve találták azt, hogy sokan kettesben szoktak próbálkozni: házaspárok, barátok, testvérek, és így tovább. A Toki Toriba így be is került egy olyan funkció, hogy a második kontrollerrel lehet a képernyőn mutogatni, hogy mit kellene éppen csinálni. (Sokkal kényelmesebb, mint folyton a tévéhez ugrálni, sőt mi öcsémmel projektorral vetítjük a képet a falra, és akkorát nem is tudok ugrani ) Valami ilyesmi igazán bekerülhetett volna ide is, mondjuk kérdéses, hogy ezt a Half-Life játékmotor mennyire engedné. Így mi leginkább azt csináltuk, hogy a kontrollert adogattuk egymásnak. Ez lenne a kisebb gond, a nagyobbik az, hogy egy idő után a szó legszorosabb értelmében szédítő a másikat nézni – ha magam játszom, akkor soha sincs ilyen gondom, de az FPS-ek nem igazán arra vannak kitalálva, hogy mások játékát passzívan nézzük. És persze ketten nem lehet elosztani az achievementeket sem, úgyhogy jelen pillanatban az ékes 0 ponton állok. A Portal inkább egyszemélyes mulatság, de ez ne taszítson el senkit sem!

Aki többé-kevésbé magabiztosan tud FPS-t irányítani, az minden további előismeret nélkül nekiállhat a Portalnak, a logikai elemek lépésről lépésre kerülnek bemutatásra, a történetbe illesztve. Szerencsére nem válik az egész nyafogósan szájbarágóssá – ebben segít a sajátos humorú narráció, ami több díjat is nyert. Az egész meglepően hamar beépül a gondolkodásunkba, én a végigjátszás utáni éjszakán még portálokkal is álmodtam, és azóta is fel-feltünedeznek. (Innen a cikk címe, szegény Kosztolányitól posztumusz is elnézést kérnék, de nem bírtam ellenállni.) Teljesen igaz a játék szlogenje, hogy tudniillik “Now you’re thinking with portals!”. Azt hiszem, ha most a kezemhez kapnék egy hasonló hiperszuper hordozható portálkészítő gépet, akkor rögtön tudnám, mit kell vele csinálni. Ami amúgy nem magától értetődő; ha leültem volna papírral, ceruzával meg az alapötlettel, akkor nem hiszem, hogy ki tudtam volna belőle hozni ilyeneket, mint amivé a Portal a vége felé fajul – nagyon nagy különbség csinálni és gondolkozni róla. De ezt próbálja ki mindenki maga, én meglehetősen ritkán osztogatom a “zseniális” osztályzatot, de most muszáj.

A végére pedig egy apró, de annál kihagyhatatlanabb jópofaság – íme a Mirror’s Edge játék demója Portal verzióban, egy Phil Goddard nevű gamer srác készítette:

Mint láthatjuk, a portálok meglehetősen praktikus eszközök…