Az elmúlt hónapokban több magyar nem-számítógépes magazinban is volt Wii-ajánló, amit szerencsétlenségére olyan cikkíró követett el, aki szegénykém hírből sem hallott a szerkezetről. Így általában az történik, hogy külföldi szöveget próbálnak magyarítani, több-kevesebb sikerrel. Most megint belefutottam egy ilyen cikkbe, ami tipikus volt a fenti szempontból. Olyanokat írt, hogy "bár a Wii grafikában messze alulmarad a többi konzolhoz képest", meg hogy "hát a controller, vagyis az irányító egység az megpróbálja értelmezni hogy milyen mozdulatot csinál a játékos és akkor valami olyasmit látunk a képernyőn", meg hogy "hát a valódi mozgást azért nem pótolja, de a Wii Sport akár még jó is lehet". Nem hízelgő szavak, és messze is járnak a valóságtól, mégis számos sajtótermékben látom újra és újra őket kis hazánkban.
    Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor elem- és filctollvásárlási céllal betértem a budai Mammut bevásárlóközpont Saturn nevű félelmetes elektronikai óriásüzletébe. Gondoltam, ha már ott vagyok, akkor a játékosztályon megnézem, igazak-e az olyan rengeteget hangoztatott állítások a Wii mindenkori alacsonyabb értékeire. Úgyhogy berájtam az üzletet és kipróbáltam, milyen működés közben egy Playstation 3 vagy egy Xbox 360, illetve melyik konzolra milyen játékok kaphatóak ebben a nagy üzletben. A cikk végén mindent összesítve megpróbálom felvázolni, hogy csak ez alapján a szubjektív szempontrendszer alapján milyen konzolt érdemes megvenni ma Magyarországon.