Sziasztok! Dewla vagyok, nemrégiben csatlakoztam a Gémeskút stábhoz. Koromat meghazudtolva lelkes játékos vagyok, nemrégiben adtam fel a PC-t, mint játékplatformot és váltottam Mac-re. Cserébe viszont, a PS3-at leszámítva valamennyi otthoni és hordozható konzollal rendelkezem, ami azt eredményezni, hogy folyamatosan 5 dologgal játszanék egyszerre legszívesebben, de egyre is alig van időm. Első itteni irásom a nappaliban található média center témakörét igyekszik összefoglalni. Az írás korábban a saját blogomban is megjelent. A továbbiakban remélem sikerül színvonalas játéktesztekkel is jelentkeznem.

A probléma a következő: Adott egy modern HD-s megjelenítő (min. 720p-s, de ha 1080p-s van akkor még nehezebb a helyzet). Ezen megjelenítő tulajdonosa szeretné élvezni a nagyfelbontás nyújtotta előnyöket. Jelenleg Magyarországon nagyfelbontású képforrást két forrásból lehet beszerezni. Az egyik, hogy veszünk Blu-Ray vagy HD-DVD filmeket. Itt a választék korlátozott, a filmek ára is elég magas, valamint a lejátszót is meg kell venni, ami szintén nem olcsó, bár ebben a kategóriában a PS3 verhetetlen vétel. A másik lehetőség a netről letöltött HD-s filmek, sorozatok. Ezek kis utánajárással beszerezhetőek, letölthetőek a netről. Viszont ami az igazi problémát jelenti az nem más, mint az a tény hogy a letöltött HD-s tartalmak általában tömörítve vannak. Ahhoz hogy ezeket a nagyfelbontású tömörített videókat megtekintsük komoly számítási teljesítményre van szükség, valamint sokat is foglalnak (egy 1080p-s film kb. 10 Gigabyte) A probléma tehát ott éleződik ki, hogy hogyan kerül ez a komoly számítási és tárolási teljesítmény a nappliban található tv-nk közelébe. A dolog azért is aktuális, mert több ismerősöm is szembesül ezzel a problémával, és nemsokára nekem is megnyugtató megoldást kell majd találnom. Részletek a tovább után.

A konzolok, ősi magyar nevükön tévéjátékok (emlékszik arra a korszakra még valaki? Itt egy masszív példány) bizony a működéshez tévét igényelnek. Erről még nem volt szó itt a blogon, hát mostantól lesz; már csak azért is, mert prezzeyék elképesztő méretű, optimista számítások szerint is legalább 15 éves katódsugárcsöves monstrumja a minap úgy döntött, hogy ő már bőségesen túl van az eredetileg tervezett élettartamán, és épp itt az ideje az égi vadászmezőkre távozni. (Nem ő látható itt balra a képen, hanem egy kedves kis Junoszty.)

Vásárolni kéne egy újat tehát. Igen ám, de milyet? A televízió legelső számú felhasználása természetesen a tévé… ööizé videojáték, arra legyen ideális, legyen emellett nagy, sőt böszme, szebben mondva impozáns méretű (de azért ne legyen embertelenül drága), és ne avuljon el még vagy tizenöt évig. De legalábbis addig, amíg veszek egy Xbox360-at.

A vadászat kezdetét veszi, és igyekszünk róla részletesen beszámolni. Addig is tiétek a szó – milyen tévén játszotok, és mivel? Bejön? Vagy inkább mást vennétek, ha újra? Elfüstölt a garancia lejárta utáni napon, és vehettetek másikat? Terjednek a pixelhibák? Vagy épp ellenkezőleg, gyönyörű, kontrasztos a kép, élénkek a színek, és a gyűrődést is jól bírja a választottatok, csak éppen annyi áramot fogyaszt, mint az összes többi készülék a háztartásban együttvéve? És mennyibe került? Hol vettétek? Hol adnak valódi garanciát, és hol dívik a szürkeimport? (Nem szép dolog az astroturfing, úgyhogy főállásban szórakoztatóelektronikai kereskedők csak akkor szóljanak hozzá, ha egyben kedvezményt is ajánlanak. ;] )

Addig is néhány külföldi link:
* Tévét Xboxboz (Gamespot)
* Áramfogyasztás (CNet)
* HDTV vásárlási útmutató (CNet)

A Discovery új ötrészes dokumentumfilm-sorozata elsősorban nem játékosoknak mutatja be a videojátékok fejlődéstörténetét, széles társadalmi kontextusba helyezve a jelenséget. A “jaj, erőszakosak lesznek a gyerekeink”-szerű negatív klisékről szerencsére szó se esik, annál inkább hallhatunk arról, mi is jó a játékokban, és hogyan illeszkedtek az aktuális programok a korszellemhez a hidegháború legvadabb éveitől napjainkig. Vélemény az első részről.