Mostanában volt szerencsém találkozni több játékprogram könyves és képregényadaptációjával, úgyhogy kis ősz eleji minisorozat keretében megosztanám veletek a tapasztalataimat. Lesznek különböző Craftok, japán dolgok, új Mass Effect regény (ha még valaki nem unná a témát), sőt a játékvilághoz kapcsolódó nonfiction is.

Elsőként lássuk a Starcraft régóta várt második részének előzeteseként megjelent képregénykötetet! A Blizzard Warcraft-képregényei nagy sikert arattak, számos országban és nyelven megjelentek – magyarul is -, nem csoda, hogy úgy gondolták, a szerepjátékosok mellett az űrstratégia hívei is szívesen vennének egy ilyen kiadványt. Sajnos azonban ezúttal nem sikerült a feladatot problémamentesen megoldani…

Osztályzat: Rossz
Műfaj: Városépítő, casual
Korosztály: 3+
Nyelvigény: Alapfok?
Nehézség: Kezdő
Beletanulási idő: Rövid
Ár: 3-4000 Ft

Hogyan ne reformáljunk? A nagyszerű Sim City városépítő sorozat legújabb része számos érdekes újdonságot hoz, csak hogy aztán rövid úton kiderüljön, a tartalom elképesztően szegényes. “Nem városszimulátor, hanem társadalomszimulátor”, dicsekedtek a készítők – de az igazat megvallva, ez a játék egyáltalán nem is szimulátor, hanem babaház. Ami nem baj, csak ne legyünk 14 éven felüliek… és persze egy vadiúj gép sem árt, amit azért a szülők rendszerint inkább megtartanak maguknak, úgyhogy ez a két tényező egyszerre meglehetősen ritkán jön össze.

Kezdeti lelkesedésem után, hogy de jó, flipper, és de jó, részben magyar fejlesztés, csalódtam ebben a játékban, mikor néhány hónappal ezelőtt belefutottam itthon. Gyerekkoromban imádtam a húszforintos flippereket amikbe néha belebotlottam az ország különböző pontjain, a számítógépes flipperek esetében pedig a svéd Digital Illusions játékai, a Pinball Fantasies vagy a Pinball Illusions voltak abszolút kedvenceim, legutóbb pedig a Pro Pinball: Big Race USA tudott hónapokig lekötni. Ezek a remekül megtervezett klasszikusok a valódi flipperasztalokra hasonlító számítógépes flipperek voltak, de sok olyan is megjelent, amikben a játéktáblák a valóságban megvalósíthatatlanok, alternatív vagy nem is tudom milyen flippernek lehet ezeket nevezni. Ehhez a fajtához tartozik a Flipper Critters is, ami egy gyermeki fantáziavilágot próbál teremteni a játék hátteréül. Az ötlet jó, a figurák aranyosak (a borítón legalábbis), de aztán az alapvető dolgokon, a pályaszerkezeten, a grafikán, a kezelhetőségen, a játék élvezhetőségén csúszik el, meg az idegesítő hibákon.

A Settlers DS után ismét egy klasszikus PC-s játék kevésbé sikerült Nintendo DS feldolgozásáról írunk. Az Actionloop ravaszul A betűvel kezdődik és így a boltok katalógusainak rendszerint a legelején szerepel. Ha valaki az utolsó pillanatban szeretne karácsonyi ajándékot vásárolni (ugye ti már elintéztétek a bevásárlást?), elképzelhető, hogy megnézi és megállapítja: jé, ez a PC-s Zuma DS klónja, milyen jó volt az anno – és már ott is figyel a kosárban a program. Mi nagy lelkesedéssel próbáltuk ki a játékot, de csalódnunk kellett. Ti maximum ellenségeiteknek vásároljátok meg – habár őnekik inkább a Settlers DS-t -, de ha valaki megkapja, azért egy próbát megér.

Az összehasonlító teszt mellé ezúttal rövid tanmese is jár a játékpiac farkastörvényeiről. Ki lop kitől, ki másol kit, és nem utolsósorban: mi jó az egyszeri felhasználónak? A PopCap amerikai szoftvercég ontja magából az érdekes, színes, nagyszerű szórakozást nyújtó apró programokat, de be kell vallani, ezeknek az alapötlete az esetek elsöprő többségében nem tőlük származik. Ebből néha egészen kacifántos helyzetek is adódhatnak: mi van akkor, ha egy fejlesztőcsapat elfeledett kis játékát a PopCap sikerre viszi, és ezen felbuzdulva az eredeti készítők is újra akcióba lendülnek? Bizony a Zuma esetében is így történt, hiszen nem az Actionloop a Zuma klónja, hanem a Zuma az Actionloop elődjéé.