Gémeskút osztályzat: elmegy
Kiadás éve: 2009
Műfaj: platform
Korosztály: PEGI 12+
Nyelvigény: nincs
Nehézség: közepes-idegesítő
Beletanulási idő: nincs (az eredetit ismerjük úgyis)
Platformok: Xbox360 (ezen teszteltük), PS3
Ár: 800 Microsoft pont
Most valami olyasmi következik, amit nem szerettünk – a remek játékhoz ööö, kevésbé remek letölthető tartalom tipikus esete a Prince of Persia: Epilogue.
Gémeskút osztályzat: jóAmi tetszett:
* egyedi ötlet
* jól megírt szövegek, jó hangszínész…ek
* átgondolt design
Ami nem tetszett:
* azért lehetett volna jobb grafika, pláne ilyen hardverkövetelményekkel
* nagyon egysíkú játékmenet
“Kedves gyerekek! Ma elmesélek nektek egy mesét, de csak akkor, ha NEM IJEDTEK MEG!!!” Jó, nem nyúlok többet az Önképző szakkörtől, csak valahogy pont a Rémálomföld jutott eszembe, amikor arra a játékra gondoltam, amiről most írni fogok: az American McGee’s Grimm címűről. Mostanában kicsit már lecsengett az epizódikus, letölthető játékok divatja, de ez a program még mindig folytatódik, kb. kéthetente jön ki egy új rész. De miről is szólnak ezek? Vannak mesék, amiket mindenki ismer, de legtöbben a cukormázas változatban: ezeknek a leggyakrabb közös vonása, hogy a jó elnyeri a végén a méltó jutalmát, a gonosz meg elnyeri a végén… vagy a jutalmát, vagy egyszerűen semmit, de bűnhődni nemigen bűnhődik. Itt lép elő Grimm, a sötét – és büdös – kis manó, aki szerint ez így egyszerűen nem mehet: az a minimum, hogy a rosszak bűnhődjenek meg, lehetőleg kegyetlenül. Mert hát a valóság már csak ilyen, és ő elénk tárja a mesék komorabb változatát. Azaz pontosabban ez a mi feladatunk lesz: Grimm irányításával a történet mesélése közben elsötétíteni az egész mesét. Jó ötletnek tűnik, lássuk, milyen játék sült ki ebből!
Castlevania: Order of Ecclesia
Gémeskút osztályzat: nagyon jó
Metacritic pontszám: 87
Kiadás éve: 2008
Műfaj: Platform-RPG
Korosztály: 12+
Nyelvigény: alapfok (ha érteni akarod a dialógokat, középfok)
Nehézség: haladó-profi
Beletanulási idő: rövid
Kifáradási idő: Úgy a huszadik “Game over” felirat környékén
A Castlevania-sorozat továbbra is éppen olyan halhatatlan, mint megunhatatlan főszereplői, a világ ura címre továbbra is sikerrel pályázó, magyar származású Drakula és vidám cimborája, a Kaszás. Szívemnek külön kedves a többszörös magyar vonatkozás: Drakula a történet szerint egy bizonyos Matiasu Kuronkubisuto nevű fickó volt eredetileg, aki a pletykák szerint igazából Corvin Mátyás szeretne lenni, mindenesetre Drakula unokahúgaként Báthory Erzsébet (az angol változatban Elizabeth Bartley) is feltűnt már. A sorozat mindezt kiötlő (és a magyar történelmet ezzel érdekes új megvilágításba helyező) jelenlegi producere, Koji 
Igarashi mintha folyton nekünk akarna kedvezni, hiszen a legutóbbi, Portrait of Ruin című szintén DS-es részben visszatért a virtuális Drakula Lugosi Bélára hajazó korai ábrázolásához.
Az 1094-ben kezdődő történet végét mindenesetre már ismerjük, ugyanis Igarashi a játéktörténet egyik legnagyobb csavarját tartalmazó, a jövőbe helyezett Gameboy Advance-os Aria of Sorrow című epizódban és DS-re kiadott folytatásában, a Dawn of Sorrow-ban már lezárta a Drakula-sztorit (akit érdekel, hogyan, menjen és szerezze be ezeket, nem fog csalódni). Persze mivel a sorozat folyton ide-oda ugrál a történelemben, ez senkit sem akadályoz meg abban, hogy a kronológia korábbi részeire szúrjon be újabb elemeket.
Gyorsan elment ez a nyár, melynek a Gémeskúthoz köthető tanulsága az, hogy ha az ember napi nyolc órában dolgozik a televíziózásban, illetve, ha esküvőt szervez (a kettő egymástól független), akkor ezek háttérbe szorítják mind a játékokkal, mind az ezekről írandó blogbejegyzésekkel való foglalkozást. Hogy mégis valamennyire kikommunikáljam a játékokkal kapcsolatban összegyűjtött tapasztalataimat, a korábbi önálló nagy kritikák (és a gyakran egy játékra feleslegesen fecsérelt mennyiségű figyelem) helyett most megpróbálkozom a tömbösítéssel, vagyis sok játék együttes tárgyalásával, már csak azért is, hogy elérhető közelségbe kerüljön az elmúlt hónapok játékélményeinek feldolgozása, s köztük az egyik legégetőbb kérdésé: mi történt a platformjátékokkal?
A folytatások és remake-ek korát éljük a számítógépes és konzolos játékok terén is, a nagy gyártók-kiadók egyre inkább folytatják azt a gyakorlatot, hogy a meglevő, jól menő termékeikhez ragaszkodnak. Ez gyakran üdvös, máskor rettenetes eredményeket hoz, most három, elég jónak ígérkező, 2008 végén megjelenő címbe kukkantunk bele. Tovább után képekkel és videókkal a Chrono Trigger DS, a Final Fantasy IV és a Castlevania: Order of Ecclesia.
