Miután előző két cikkünkben röviden megpróbáltuk tisztázni és kategóriákba sorolni a néhány évvel régebbi játékok lehetséges jogi helyzetét, elérkezettnek látjuk az időt, hogy belecsapjunk a pixellecsóba és – most már a kellő alapokkal rendelkezve – új sorozatunkban visszamenjünk az időben. Mostantól sorra látogatjuk gyerek- és fiatalkorunk játékait Commodore 64-ről, régi konzolokról és játéktermi gépekből, hogy megnézzük, akkor mit szerettünk bennük, és főként, hogy ma is megállják-e még helyüket – ha nem is a hardverek adta lehetőségeket, hanem a játékélményt tekintve.

Azért ezzel a címmel kezdem, mert egy szerencsés véletlen és néhány segítőkész amerikai retro-fanatikus segítségével pár napja sikerült rátalálnom tizennégy évvel azután, hogy először és utoljára játszottam vele egy bő negyed órát a Westend City Center helyén egykor létezett pénzbedobós flipper- és játékteremben. Akkor a második pálya közepéig jutottam és lenyűgöztek a szörnyek, a szokatlan pályatervezés, meg az egész hangulat. Most viszont arra kellett rájönnöm, hogy ez a játék pont addig volt jó, amíg játszottam vele: a második pálya közepéig, kb. 10 percig. Tanulságos példa ez azokra a játékokra, amik nem állják ki az idők próbáját.