E3 közvetítés az olvasóink által talán leginkább várt eseményről, a Nintendo sajtókonferenciájáról. Legalább négyféle új Mario, új Zelda, új Wii Fit és Sports, a tavalyi idétlen visítozás nélkül – valamint a végén remek meglepetéssel a hardcore játékosoknak, köszönjük szépen! Azért a szokásos dolgok sem maradtak el, tényleg volt új hardverkiegészítő, felvonultak az überlájtos senkit nem érdeklő címek, de összességében a Nintendo hozta a tőle elvárt “kötelező elemeket” és valamennyi újat is villantott.
Már több kellemes videojátékok inspirálta zenéről volt szó itt a blogon, most a Desert Planet finn együttest szeretném bemutatni nektek. Észak-Európa egyszerre a szintipop és a demoscene fellegvára, nem véletlen, hogy sokan összeházasítják a kettőt és megszületnek a “nyolcbites slágerek diszkóritmusban”. Jó ez nekünk? Igen, igen!! A tovább után következzen hát a masszív prüntyögés, Mariotól a marslakókig…
Mottó: alapvetően csak azokban a dalokban hiszek, amelyeket boldogtalan nők, v egyházi kórusok adnak elő. – Agnus
Minden idők egyik legnagyobb hatású valósidejű stratégiai sorozata indult útjára 12 évvel ezelőtt a Red Alert megjelenésével, és tegnap az aktuális folytatás reklámjaként az első rész teljes egészében ingyenesen is letölthetővé vált. Ezzel kapcsolatban előkerültek az emlékek és felfigyeltem egy érdekes jelenségre, ami megér egy rövid bejegyzést. (Hosszú bejegyzés is lesz hamarosan, egy olyan játékról lesz szó, amit már többen is kértetek!)
Anno a megjelenéskor ismeretségi körömben mindenkit elkápráztatott a Red Alert előzetes videója; emlékeim szerint DOS alatt kellett lejátszani valamilyen DOS4GW-t használó segédprogrammal, úgyhogy talán ebből is látszik, mennyire nem mai dologról van szó. Most előkerestem az interneten, és csodák csodájára mai szemmel is meglepően igényes és szép. A hatásban valószínűleg a legnagyobb szerepet a zene játssza, a Dies Irae-t zengő kórusnak nehéz ellenállni… nem véletlen, hogy ma is egyre gyakrabban élnek a játékok hasonló eszközökkel. A tovább után kórusok és játékprogramok, a kezdetektől napjainkig!
Némi fárasztás lazításképp hétvégére (köszönet a zsír blognak): valószínűleg maguk a fejlesztők sem gondoltak arra, hogy lehetséges a Super Mario Worldhöz olyan pályákat tervezni, amik a kontroller érintése nélkül végigviszik magukat. Vannak pályaelemek, amik csúsznak, amik pattognak, és így tovább; aki nagyon-nagyon ráér, összerakhatja a magát játszó Mariót. Aki pedig csak kevésbé ér rá, megnézheti a videókat – itt az első, amiről sokan azt hitték, valóban megtalálható az eredeti játékban, pedig nem:
Super Paper Mario Osztályzat: zseniális Kiadás éve: 2007 Műfaj: Kaland/Szerepjáték
Korosztály:PEGI 3+ Nyelvigény:középfok Nehézség: Kezdő Beletanulási idő: rövid Ár: 12.900.-
Már régóta szerettem volna írni erről a játékról, mert még tavaly befejeztem, a cikk valahogy nem akart megszületni. A program szerintem egészen különleges. Az én szememben az ilyen játék a Nintendo ars poeticája is lehetne: egyszerre bájos, elvont, kreatív, szórakoztató, humoros, és nagyon magával ragadó.
Már több kellemes videojátékok inspirálta zenéről volt szó itt a blogon, most a Desert Planet finn együttest szeretném bemutatni nektek. Észak-Európa egyszerre a szintipop és a demoscene fellegvára, nem véletlen, hogy sokan összeházasítják a kettőt és megszületnek a “nyolcbites slágerek diszkóritmusban”. Jó ez nekünk? Igen, igen!! A tovább után következzen hát a masszív prüntyögés, Mariotól a marslakókig…
