Gémeskút osztályzat: zseniális
Kiadás éve: 2009
Műfaj: ööö, 3D lassú horror-kaland-filozofálós?
Korosztály: ESRB: M, PEGI: 16+
Nyelvigény: középfokú
Nehézség: …tessék?
Beletanulási idő: két másodperc
Ár: 8 euró (online)
Mit írjon az ember egy olyan játékprogramról, ami nem is biztos, hogy annak nevezhető? Néhány hónapja például kijött egy hasonló, “The Graveyard” nevű cím, és elég nagy felhördülést váltott akkor ki: főleg azért, mivel arról szólt, hogy egy öregasszony megy a temetőben. Nem egy kigyúrt kopasz űrgárdistával kellett kétszázzal rohangálnunk, és irtanunk a gonoszokat, hanem egy vénasszony szerepében csoszogtunk végig a temetőn – a legdurvább akció pedig az volt, amikor leültünk a padra. Ez volt a demóban, és aztán néhány ember megvette a Steam-en keresztül a teljes játékot, ami annyival nyújtott többet, hogy néha a padon ülés közben meghalhatott az öregasszony.
Most lehet azon vitatkozni, hogy ez játéknak tekinthető-e vagy sem, de én ezt inkább kihagyom: szerintem inkább csak az engine-t próbálták ki, hogy milyen lesz, ugyanis a Path ugyanazt használja. Azon pedig már nem kell gondolkodnom, hogy ez a cím nevezhető-e játékprogramnak, mivel igen; szokványosnak azonban semmiképp se tartanám.
Logikai miniösszeállításunk következik, két sok tekintetben hasonló játékkal – ma a World of Gooról lesz szó, holnap pedig a Crayon Physicsről, és egymáshoz képest is értékeljük őket.
Gémeskút osztályzat: nagyon jó
Kiadás éve: 2008
Műfaj: logikai
Korosztály:PEGI 3+
Nyelvigény: minimális
Nehézség: kezdő-haladó
Beletanulási idő: rövid
Ár: 20 euró (online), 1500 Wii pont Platformok: PC – Windows, PC – Linux, Mac OS X, Wii
Létezik egy remek oldal, amit úgy hívnak, hogy Experimental Gameplay: ide független fejlesztők olyan játékprogramjai kerülnek fel, amelyek erősen újszerű ötletekkel kísérleteznek. Ezek a programok jellemzően rövidek, és a grafikára (vagy a hangokra) nem sok energiát költenek a készítők – elvégre ingyenes címekről van szó. Az oldal indulása után nem sok idővel feltűnt egy viszonylag egyszerű, mégis nagyon népszerű játék, amely egyszerűen arról szólt, hogy rohangászik a földön egy csomó ragacs, és ezek egymásra pakolgatásával építsünk minél nagyobb tornyot. Láttunk már ilyet bonyolultabban, Bridge Builder néven: az újdonság ahhoz képest az volt, hogy nem négyzetrácsos játékteren pakolgathattuk a “hídelemeinket”, hanem megkötések nélkül bárhova lerakhattuk a kis ragacsokat, amik aztán megszilárdultak. Ezt a kis programot Tower of Goo-nak hívták, és a végén annyira népszerű lett – pedig voltak az oldalon sokkal inkább újító szellemű játékok is – hogy nem csak több kibővítést ért meg, hanem végül az eredeti fejlesztő úgy döntött, hogy megcsinálja a fizetős változatát. Ez lett aztán a World of Goo. Lássuk, milyenre is sikerült!
Osztályzat: zseniális Műfaj: körökre osztott stratégia Platform(ok): Windows, Linux, Mac OS X Korosztály: nincs hivatalos besorolás (de bárkinek) Nyelvigény: középfokú Nehézség: kezdőtől haladóig Beletanulási idő: rövid Kifáradási idő: meglehetősen hosszú
A változatosság kedvéért most ismét egy körökre osztott stratégiai játékról fogok írni, amit ugyan a DS-en nem futtathattok, de többféle családba tartozó számítógépeken igen. Ez az egyik nagy előnye a nyitott forráskódú játékoknak, a másik pedig az, hogy bárki készíthet hozzá új kiegészítőket, extra tartalmat. Végül, de nem utolsó sorban pedig az, hogy mindenki számára ingyenesen (és legálisan) hozzáférhetőek. Sajnos a nyílt forrású játékokat kevesen ismerik, hiszen sokszor leírják őket azzal, hogy nem szép a grafikájuk, a zenéjük, satöbbi. Mi azonban most lássuk, hogy a stílushoz tartozó játékok között hogyan állja meg a helyét a Battle for Wesnoth, amit a legtöbbször simán csak Wesnoth-ként szoktak emlegetni…
A nagy cégek játékai kezdenek unalmassá válni, úgyhogy most jöjjön néhány kicsi! Valószínűleg az elkövetkező hónapokban boldog-boldogtalan WiiWare szoftvert fog fejleszteni, jön a shovelware (igénytelen programok tömkelege), nem minthogyha eddig nem bukkant volna föl a jelenség, a sikeres konzolok átka a Wiin mint platformon, mint az előző generációban a PS2-n. De minden rosszban van valami jó: a WiiWare kiváló lehetőség a fiatal tehetségeknek a feltűnésre, és ebből még adódhatnak érdekes helyzetek… ha 500 Wii pontért letölthető egy remek platformjáték 2008-as színvonalon, kit fognak érdekelni az ezeréves Virtual Console cuccok 800-ért? A Nintendónak muszáj lesz belehúznia.
Éljenek soká a garázsprojektek jelszóval most olyan WiiWare programokat mutatunk be, amiket néhány fő rakott össze, de nekünk az előzetesek alapján nagyon tetszenek. Támadnak a meleg emósrácok, valamint lesz trutymóból hídépítés, hengergődző kátrány és féloldalas rubikkocka. Mi szurkolunk!
Már korábban írtunk Johnny Lee nagyszerű ötletéről, amivel egy Wii irányító segítségével érzékeltethetjük a számítógéppel azt, hogyan hadonászunk a levegőben. Most továbbfejlesztette a technikát, így ha vállalkozó kedvűek vagyunk, házilag olcsón előállíthatunk egy olyan kezelőfelületet, ami kiválthatja a nálunk kisebb politikai botrányt kavart okostáblát. Figyelem: több blogon úgy olvastuk, hogy egy egész Nintendo Wii kell hozzá, ez nem igaz, elég csak a kontroller, ami külön megvásárolható.
Johnny Lee szívesen lát minden segéd kezet, különösen linuxos fejlesztőket keres, itt lehet jelentkezni.
A nagy cégek játékai kezdenek unalmassá válni, úgyhogy most jöjjön néhány kicsi! Valószínűleg az elkövetkező hónapokban boldog-boldogtalan WiiWare szoftvert fog fejleszteni, jön a shovelware (igénytelen programok tömkelege), nem minthogyha eddig nem bukkant volna föl a jelenség, a sikeres konzolok átka a Wiin mint platformon, mint az előző generációban a PS2-n. De minden rosszban van valami jó: a WiiWare kiváló lehetőség a fiatal tehetségeknek a feltűnésre, és ebből még adódhatnak érdekes helyzetek… ha 500 Wii pontért letölthető egy remek platformjáték 2008-as színvonalon, kit fognak érdekelni az ezeréves Virtual Console cuccok 800-ért? A Nintendónak muszáj lesz belehúznia.
