A Square pénzéhes kapitalistaként az utolsó Wii pontokat is kifacsarja a felhasználóból: az új Final Fantasyhez mindenféle extra kiegészítőt lehet letölteni, nem is olcsón: 100-300 pontért.

A Lonpos tényleg olyan ronda, mint amilyenek az előzetes képek alapján látszott, és sajnos az az előző részben kifejtett sejtésem is beigazolódott, hogy az eredeti kirakós játékhoz képest a WiiWare változatban nincsenek 3D-s rejtvények. Ez így viszont még ingyenes flash játéknak is kevés lenne, nemhogy 1000 pontért. Kár érte! (Az már tényleg mindennek a teteje, hogy még az extra pontokért letölthető további rejtvénycsomagok sem készültek el időre.)

Az angyalos-ördögös pasziánsz másfajta, a Windows által szintén sikerrel népszerűsített kártyajátékokat is tartalmaz, ez kellemes meglepetés – viszont nem lehet Wiimote-tal mutogatva irányítani. Hátizé. Nem erről szólna a konzol?

A Saku Saku Animal Panic, már ha hihetünk Chris Kohlernek (ezt egyébiránt ajánlom, ő azon kevés teszter egyike, akiknek a véleményét mindig elolvasom – valamint egy igen kellemes könyvet is írt a témában, amiről majd írni fogunk), viszont első blikkre meglepően szórakoztatóra sikerült… habár ez sem használja a spéci Nintendo irányítást. Vajon a meglehetősen szűkre szabott tárolókapacitás miatt, vagy a fejlesztők lustaságáról van szó? Mindenesetre a játék inkább ügyességi, mint logikai (olyan Zuma-formán), a bekerítendő állatok ugyanis fel-le rohangásznak a farmon, úgyhogy gyorsan kell cselekedni. Már van belőle Youtube videó is, hát az látszik, hogy nem a grafikája miatt fogjuk szeretni (még a “csúszok előre, miközben járok” című hibát is sikerült elkövetni, amire hihetetlen mód allergiás vagyok).

Van már játékmenet-videó a Star Soldier R-hez is, ezt a klasszikus repülős-lövöldözős cuccot inkább vártuk, mint a pasziánszt meg az aknakeresőt tanyai állatterelgetést. Végre valami, ami tényleg úgy néz ki, mint egy tisztességesen összerakott apró videojáték, a grafikában nem is kellett csalódni… viszont meglehetősen rövidek a menetek és kevés a játékmód, így kérdés, van-e értelme megvenni a játékot, hacsak nem vagyunk gyűjtők. Nyüff.

A Dr. Mario viszont meglepetés, mindenféle jóságot tartalmaz: online üzemmódot, négyjátékosos multiplayert, extra Wiimote-os bigyózást, tényleg kihoztak ebből a nyolcvanas évekbeli játékból mindent, amit csak lehetett.

A Pokémon játék éppen olyan, mint azt előre el lehetett képzelni: tiszta Mii Channel, csak az ember Nintendo DS-ről feltöltött pokémonjait is lekezeli. Megnézhetitek a videót, én tényleg csak a legnagyobb rajongóknak ajánlom.

Kimaradt a Mojipittan, erről a nyugati hírportálok nem is nagyon írnak, az előző részben elolvashattátok, hogy miért – bizony ez a játék a Scrabble egy japán szótagíráson alapuló mutáns változata, így nem igazán fogunk vele találkozni. Borzasztó érzés, mert nekem ez a kedvencem a felsoroltakból, nagyon ott van, valahogy így kéne kinéznie egy ideális WiiWare játéknak elképzeléseim szerint. Nézzétek meg!!

A legjobban várt WiiWare játék, a Final Fantasy városépítős mizéria az új információk alapján engem gyanúsan emlékeztet a Sim City Societiesre, amiről nem túl hízelgő dolgokat írtam itt a blogon… de attól még lehet jó. Grafikában mindent ver, elég a többit végi
gnézni, ez egyértelmű; a zenéje is kellemes, ha igazak a hírek. És még a kontroller spéci tulajdonságait is kihasználja – csakúgy, mint a másik kellemes cím, az Okiraku Ping Pong. Ez körülbelül annyit tud, mint a Wii Sports tenisz, és jóval többet, mint a Wii Play pingpong, valamint kb. kétszer olyan jól néz ki, mint azok. Ebben már szívesen aláznám padlóba családtagjaimat, de kérdéses, eljut-e Európába is. Habár a lassan csordogáló hírek alapján az amerikai és európai induló WiiWare összeállítás sokkal erősebb lesz, a japán játékok legjobbjaival (Final Fantasy, Dr. Mario, Star Soldier R), és mellé extra helyi címekkel, mint a World of Goo vagy a Lost Winds. De mikor már?! Habár most először érzem úgy, hogy nem feltétlenül jó a japánoknak, hogy rajtuk próbálnak ki mindent először; nem tűnik még annyira kiérleltnek a WiiWare az indulás alapján.

A végére még egy pingpongos videó… legközelebb pedig ha minden igaz, a Lost Winds és hasonlók következnek.

A teljes lista, Wii pontokkal:

Final Fantasy Crystal Chronicles: My Life as King - 1500 pont – itt írtunk róla
Dr Mario & Saikin Bokumetsu - 1000 pont – itt írtunk róla
Pokémon Ranch Channel - 1000 pont – itt írtunk róla
Lonpos – 1000 pont
Kotoba no Puzzle Mojipittan – 1000 pont
Saku Saku Animal Panic – 1000 pont – ebben a részben
Star Soldier R – 800 pont – ebben a részben
Okiraku Ping Pong - 500 pont
Angels Solitaire - 500 pont – ebben a részben

Star Soldier R

Itt a blogon többen hiányolták már a felülnézetes űrhajós-lövöldözős játékokat; valóban, a műfaj már egy ideje vegetál, és a dolgok jelenlegi állása szerint még a Nintendo DS-es Raid Over the River (amiről itt írtunk) sem fog egyhamar megjelenni. A Hudson Soft fejlesztette Star Soldier R egy sorozat szám szerint tizenkettedik része, anno még NES-en kezdtek szálldosni a kis űrhajók, sőt több rész a Virtual Console-on is letölthető: a Super Star Soldier, a Blazing Lazers és a Soldier Blade. (A Final Soldier pedig állítólag hamarosan várható.)

A hivatalos japán előzetes alapján Tyrian-szintű bonyolultságra ne számítsunk, de a nagynevű stúdió (tudtátok, hogy a Hudson Soft nevéhez fűződik a Bomberman is?) valószínűleg nem ad ki félkész terméket a kezei közül; a Star Soldier R egyszerű, de jól összerakott játéknak ígérkezik, némi retró ízzel. 800 pont reális, de akkor miért 1000 a Pokémon Ranch Channel?

Saku Saku Animal Panic

Ezt a meghatározhatatlan jellegű valamit a Konami fejlesztette. Videó nincs róla sehol, legalábbis én nem találtam, még a WiiWare TV-előzetesekben sincsen belőle semmi. Akár négyen is játszható akció-logikai játék, egy farmon kell kerítéseket építenünk, hogy ne egyék meg egymást az állatok; ez eddig még jól hangzik, de az gyanús, hogy a Nintendo nem reklámozza halálra a programot (és akkor még finom voltam és nőies). Mindenesetre a hivatalos honlap szerint van benne kooperatív és egymás elleni multiplayer is, valamint minijátékok, de ez utóbbi elég valószínűtlenül hangzik – egy ilyen kicsi játékban még minijátékok is?

(Amúgy mindenki figyelmébe ajánlom, hogy a Google Translate már egész használhatóan fordít japánról.)

Angels Solitaire / Tenshi no Solitaire

A kihagyhatatlan ziccer. Pasziánsz! Nyilván nem a Gémeskút olvasói ennek a játéknak a célközönsége, de biztos, hogy a Nintendo rengeteget el fog adni belőle. (Az Aknakereső jogai vajon a Microsoftnál vannak?) A G-Mode eredetileg mobiltelefonokra fejlesztette, de azóta sikerült a grafikát meglehetősen feljavítani – aranyos cel-shadelt anime kisördögök illetve kisangyalok ugrabugrálnak a játéktér körül, és így tovább. A mellékelt videó egy általános WiiWare összeállítás (érdemes lehet végignézni), 1:43-tól van benne a pasziánsz, de mi inkább a többit ajánljuk.

Összefoglalásul:

Az már talán ennyiből is látszik, hogy a Nintendo stratégiájának megfelelően ezúttal is elsősorban egészen apró, nem a hardcore játékosokra, hanem a lehető legszélesebb rétegekre beirányzott címeket favorizál – a külső fejlesztők, akik lendületből rávetették magukat a WiiWare-re, viszont helyenként egészen rétegműfajokat képviselnek. Nyilván szándékos, hogy nem őket válogatták be a WiiWare premierjéhez, de azért kicsit bosszantó – habár a hardcore játékosoknak ott a WiiWare-es Final Fantasy.

Európában és Amerikában várhatóan más induló címek lesznek, az amerikaiak között például ott a Frontier Developments (igen, az a Frontier!) készítette LostWinds, amiről majd később; a Telltale, az új Sam & Max sorozat fejlesztői pedig exkluzív epizodikus kalandjátékkal készülnek. Ezekhez igazából több reményt is fűzünk, de nyilván Japánban már kis túlzással a teljes lakosság rendelkezik háztartásonként legalább egy Wiivel, és az ő igényeiket próbálják kielégíteni. Pasziánszt és kenyeret a népnek!