Ki ne szeretné a jó rejtvényeket? (Aki igennel válaszolt, az ne is olvasson tovább ) Van valami jó abban, hogy agyalunk egy furfangos kérdésen, de a végén rájövünk a válaszra – ami utólag nem is tűnik olyan bonyolultnak. A számítógépes játékokba gyakran rejtenek el a készítők ilyesmiket, még ha sokszor nem is kötelező megoldani őket, inkább csak valami kis bónuszként vannak ott. Viszont vannak olyan programok, amelyekben a megoldandó rejtvények adják magát a lényeget – ilyenekből sajnos már jóval kevesebb van. Most pedig egy még nagyobb ritkaságról fogok írni: amikor maga a rejtvény is egy rejtvény.

Sandbox játékok 2: Frontier: Elite II, avagy a bejárhatatlanul nagy világmindenség

Vannak olyan játékok, amelyekről az ember majdhogynem nem mer cikket írni, és kivételesen nem azért, mert olyan borzalmasan rosszak. (Amúgy csak nekem tűnik úgy, hogy az utóbbiakról szívesebben olvasnak az emberek? ) Viszont vannak olyanok is, amikről meg azért, mert tart attól, hogy az idő mindent megszépít, és voltaképpen ugyanazt a kritikátlan ömlengést írja le róla, mint amit anno a haveroknak mesélt. No viszont semmiképpen nem tudom megkerülni, hogy a sorozat második cikkjében ne írjak a sandbox játékok következő nagy klasszikusáról, a Frontier: Elite 2-ről.

Tyrian 2000
Értékelés: Ugyanaz, mint Marcinál

Nem tudtam megállni, hogy ne írjak külön cikket én is a Tyrianről. Miért? Mert korának, a kilencvenes évek közepének a legjobb űrhajós lövöldözőse, és talán a legjobb DOS alá készült ilyen műfajú játék. És amiért az: a legtöbb játékelem, ami mellékes is lehetne, mint máshol, de nem az.

Tyrian 2000
„Do you love the smell of a vaporized galaxy in the morning?”

Osztályzat: zseniális
Műfaj: 2D lövöldözős
Korosztály: mindenkinek
Nyelvigény: minimális
Nehézség: könnyűtől a véresen keményig
Kifáradási idő: többszörösen újrajátszható

Sokan siratják a PC-s kalandjátékokat, évente legalább kétszer hallom, hogy meghalt a piacuk – úgyhogy most nem is ezekről fogok írni Ez csak azért jutott eszembe, mert bizony vannak olyan játékok, amiknek ténylegesen meghalt a piaca, mégsem siratja őket senki. Ezek pedig a lövöldözős programok, és most nem a különböző FPS-ekre gondolok, azokból van több, mint elég. Hiába lehet 3D gyorsítással olyan 2D-s űrhajós játékokat csinálni, amitől eláll az ember lélegzete, az iparból ilyeneket már senki sem gyárt. Szerencsére ettől még vannak jó címek, mint pl. a Starscape, de most inkább az utolsó „neves” PC-s lövöldözős játékról fogok írni, amit ráadásul nemrég ingyenessé tettek a készítői: ez pedig a Tyrian.

Miért ne ítéljünk meg rögtön egy játékot elsőre a screenshotok alapján? Azon kívül persze, ha azok egyszerűen rosszak Például azért, mert egy-két kép lehet, hogy teljesen csalókán adja vissza magát a játékot. Ha anno a Lieróról csak a képet néztem volna, akkor le se töltöttem volna. Mert mi is van rajta? Osztott képernyőn két kukac-szerű entitás lövi egymást. Worms, csak mindössze két játékossal, és még az első résznél is egyszerűbb grafikával. Akkor mégis mitől más, és egyáltalán, miért jó?