Mit írjon az ember egy olyan játékprogramról, ami nem is biztos, hogy annak nevezhető? Néhány hónapja például kijött egy hasonló, “The Graveyard” nevű cím, és elég nagy felhördülést váltott akkor ki: főleg azért, mivel arról szólt, hogy egy öregasszony megy a temetőben. Nem egy kigyúrt kopasz űrgárdistával kellett kétszázzal rohangálnunk, és irtanunk a gonoszokat, hanem egy vénasszony szerepében csoszogtunk végig a temetőn – a legdurvább akció pedig az volt, amikor leültünk a padra. Ez volt a demóban, és aztán néhány ember megvette a Steam-en keresztül a teljes játékot, ami annyival nyújtott többet, hogy néha a padon ülés közben meghalhatott az öregasszony.

Most lehet azon vitatkozni, hogy ez játéknak tekinthető-e vagy sem, de én ezt inkább kihagyom: szerintem inkább csak az engine-t próbálták ki, hogy milyen lesz, ugyanis a Path ugyanazt használja. Azon pedig már nem kell gondolkodnom, hogy ez a cím nevezhető-e játékprogramnak, mivel igen; szokványosnak azonban semmiképp se tartanám.

Touch the Dead: amikor a név a minden

Osztályzat: borzalmas
Műfaj: belső nézetes lövöldözős (rail shooter)
Korosztály: 17+ (hivatalosan)
Nyelvigény: fölösleges
Nehézség: közepes
Kifáradási idő: elég meglátni a főszereplőt

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de velem igen régen történt az meg, hogy egy játékot csak a neve miatt próbáltam ki. No de mégis, hogy lehet nem megnézni egy cuccot, amit Touch the Dead-nek hívnak? Amúgy is épp egy kis nosztalgiázás után voltam, és keresgéltem valami jó kis horror-játékot, de amikor ezt megláttam, nem hittem a szememnek. Ez komoly? Képes épeszű ember ilyen nevet adni egy programnak? Valahol abban reménykedtem, hogy ez inkább csak vicc, és egy dadaista remekművel lesz dolgom. (Úgy néz ki, ez már az európai Nintendónak is sok volt, mert a játék a mi régiónkban már Dead and Furious-ként jelent meg. Kár.) Hát, lássuk csak, mi is sült ki belőle!

A héten már több szó is esett a felülnézetes repülős-lövöldözős játékokról és a műfaj tetszhalott állapotáról, bármilyen platformon – habár a Nintendo DS mint hardver szinte kínálja magát, mégis szinte alig készülnek rá ilyen programok. A meglehetősen negatív kritikákat kapott Nanostray folytatása hamarosan megjelenik, de minket jobban érdekel a Raid over the River (ROTR), egy kis lengyel fejlesztőcsapat, a Nibris nagy dobása. Ha valaha napvilágot lát…

A Nibris egyszerre több exkluzív Nintendo címet is fejleszt, de mindről rendkívül kevés a hozzáférhető információ, és a megjelenési dátumok is egyre későbbre tolódnak. A továbbiakban áttekintjük, mit lehet eddig tudni róluk, és végiggondoljuk, van-e ok a reménykedésre.

Bár a külföldhöz képest még mindig a játékoknak csak a töredéke jelenik meg kis hazánkban, ezek között nagy számban előfordulnak azok, amik a nemzetközi összesítéseken rémesen rossz pontszámokat kaptak. Álljon itt most egy rövid lista azokról a játékokról, amiket mindenki annyira rosszra értékel, hogy ennyi ember nem tévedhet.
Két nemzetközi összesítő-weblapot használtunk alapnak, az egyik a Metacritic, ami összegyűjti az egyes játékokról nyomtatott és online újságokban és magazinokban megjelent kritikákat, ezeknek pontszámokat ad, majd összesíti ezeket a ponszámokat jobb esetben 30-40 kritika alapján. A GameRankings hasonló elven működik, csak kevesebb játék van az adatbázisukban és kevesebb kritikát gyűjtenek össze hozzájuk.
Akkor hát lássuk a legrosszabbak közül azt a tizet (+1 ráadás), ami Magyarországon már kapható, vagy a közeljövőben kapható lesz. Ezek azok a játékok, amikre mi is csak azt tudjuk mondani, hogy messziről kerüld el, nehogy pénzt adj ki rá.
A tovább után: Alien Syndrome, Open Season, Wing Island, Rampage: Total Destruction, Happy Feet, GT Pro Series, Fantastic Four: Rise of the Silver Surfer, Far Cry Vengeance, Escape from Bug Island, Super Fruit Fall, Rock and Roll Adventures és Anubis II.