Tavaly év végén beharangozott retro-sorozatunkhoz lassan egy hónapja gyűjtöm az anyagot, információkat. Ennek részeként próbáltam utánanézni számos, nyolcvanas-kilencvenes évekből származó játék jelenlegi jogi helyzetének, és arra jutottam, hogy nagyjából öt kategóriába sorolhatók a régi játékok. Nagyon jó hír, hogy számos régi klasszikus ma már legálisan, ingyenesen beszerezhető, rossz hír viszont, hogy sok cég egyértelműen tojik a játékosok retro-igényeinek kielégítésére – olykor még annak ellenére is, hogy ebből ő maga is profitálhatna. Nagy retro-játék körképünk első része következik.

King Kong
Osztályzat: Legrosszabb. Játék. Valaha.
Műfaj: Belsőnézetes lövöldözős (FPS)
Korosztály: 12+
Nyelvigény: Alapfok
Nehézség: Röhejes
Beletanulási idő: Rövid
Kifáradási idő: Kettő-öt perc, utána már halnak az agysejtek
Ár: 5.900,-

Gondoltam, az év első játékkritikája legyen valami egészen drasztikus, valami egészen bizarr. Hát megtaláltam. A King Kong DS változata annyira rossz, hogy a “borzalmas” kategóriába is alig fér bele, és nyugodt szívvel csak abszolút mazochistáknak tudom ajánlani, vagy olyanoknak, akiknek esetnek fizetnek azért, hogy ilyenekkel játsszanak. Nem is értem, hogy épeszű vállalati vezető hogyan engedhetett kiadni egy ilyen szégyenletes programot. 2005-ös a játék, és azóta állandó helye van a Nintendo DS-re valaha kiadott legrosszabb játékok között. Lássuk, miért.