Miközben Japánban szokás szerint elkapkodták az annyi újdonsággal nem kecsegtető új Nintendo DS-változatot, a DSi-t, a játékostársadalom egy szűk (?) szeglete meglepetéssel tapasztalta azt a sajtóhírekbe be nem került apró részletet, hogy a jelenleg kapható verzión, a DS Lite-on eddig házi fejlesztésű programok és kalózmásolatok futtatására használható különböző programkártyák vagy “flash cartok” az új DS-sel már nem indulnak.
Egy lelkes kínai kalóz(?) már az új gép megjelenésének napján kipróbálta azt a jelenleg kapható ilyen kártyák többségével, és arra jutott, hogy ezek ellen a japán cég bizony már az eddigieknél (értsd: a semminél) hatásosabb védelmet látszott kidolgozni. A lista nagyjából lefedi a legnépszerűbb flash cartok listáját: CycloDS, G6DS, M3, Supercard, iTouch, M3 Simply, hogy csak néhány itthon is ismert nevet mondjak.
Fél nap sem telt el azonban, és máris kikerült a Youtube-ra egy Yasu nevű DS-hacker videója, ami azt látszik bizonyítani, hogy (megintcsak szokás szerint) a Nintendo csak egy kaput zárt le a ki tudja hányból, és néhány apró változtatással valószínűleg továbbra is virágozhat a kézikonzolos kalózkodás.
Az új DS megjelenésével kapcsolatban persze nem ezek az egyedüli negatív visszajelzések. A kalózkodást és az házi szoftvereket elkerülő felhasználók is felvetették aggályaikat az új géppel kapcsolatban, amiről egy már biztos: az akkumulátora jóval kevesebb ideig bírja, mint elődje. Köszönhető ez részben az előzőnél is kisebb méretnek és a megnövelt képernyőnek, amiről igazából addig nem lehet véleményt mondani, amíg a kezünkbe nem kapunk egy példányt (ez Európában csak 2009 tavaszán várható), én mindenesetre nem tudom, hogy a kisebb képernyőre optimalizált grafika nem fog-e bénábban kinézni nagyobb képernyőre “kihúzva”…
Castlevania: Order of Ecclesia Gémeskút osztályzat: nagyon jó Metacritic pontszám: 87 Kiadás éve: 2008 Műfaj: Platform-RPG
Korosztály: 12+ Nyelvigény:alapfok (ha érteni akarod a dialógokat, középfok) Nehézség: haladó-profi Beletanulási idő: rövid Kifáradási idő: Úgy a huszadik “Game over” felirat környékén
A Castlevania-sorozat továbbra is éppen olyan halhatatlan, mint megunhatatlan főszereplői, a világ ura címre továbbra is sikerrel pályázó, magyar származású Drakula és vidám cimborája, a Kaszás. Szívemnek külön kedves a többszörös magyar vonatkozás: Drakula a történet szerint egy bizonyos Matiasu Kuronkubisuto nevű fickó volt eredetileg, aki a pletykák szerint igazából Corvin Mátyás szeretne lenni, mindenesetre Drakula unokahúgaként Báthory Erzsébet (az angol változatban Elizabeth Bartley) is feltűnt már. A sorozat mindezt kiötlő (és a magyar történelmet ezzel érdekes új megvilágításba helyező) jelenlegi producere, Koji Igarashi mintha folyton nekünk akarna kedvezni, hiszen a legutóbbi, Portrait of Ruin című szintén DS-es részben visszatért a virtuális Drakula Lugosi Bélára hajazó korai ábrázolásához.
Az 1094-ben kezdődő történet végét mindenesetre már ismerjük, ugyanis Igarashi a játéktörténet egyik legnagyobb csavarját tartalmazó, a jövőbe helyezett Gameboy Advance-os Aria of Sorrow című epizódban és DS-re kiadott folytatásában, a Dawn of Sorrow-ban már lezárta a Drakula-sztorit (akit érdekel, hogyan, menjen és szerezze be ezeket, nem fog csalódni). Persze mivel a sorozat folyton ide-oda ugrál a történelemben, ez senkit sem akadályoz meg abban, hogy a kronológia korábbi részeire szúrjon be újabb elemeket.
A Nintendo – részben a borzalmas E3 sajtótájékoztató utáni kárpótlásul is – Tokióban sajtókonferenciát rendezett, amin számos régóta várt bejelentésre sor került. A továbbiakban kiderül, milyen lesz az új Nintendo kézikonzol, hogyan oldódik meg a Wii súlyos tárhelyproblémája, és hogy mikorra kerül a kezeink közé mindez. Hírek a Gémeskút véleményével!
Gyorsan elment ez a nyár, melynek a Gémeskúthoz köthető tanulsága az, hogy ha az ember napi nyolc órában dolgozik a televíziózásban, illetve, ha esküvőt szervez (a kettő egymástól független), akkor ezek háttérbe szorítják mind a játékokkal, mind az ezekről írandó blogbejegyzésekkel való foglalkozást. Hogy mégis valamennyire kikommunikáljam a játékokkal kapcsolatban összegyűjtött tapasztalataimat, a korábbi önálló nagy kritikák (és a gyakran egy játékra feleslegesen fecsérelt mennyiségű figyelem) helyett most megpróbálkozom a tömbösítéssel, vagyis sok játék együttes tárgyalásával, már csak azért is, hogy elérhető közelségbe kerüljön az elmúlt hónapok játékélményeinek feldolgozása, s köztük az egyik legégetőbb kérdésé: mi történt a platformjátékokkal?
Kifáradási idő: egy végigjátszásnál valamivel több
A DS-es folytatásokkal előfordul, hogy bajban vagyok. Egyfelől ott vannak azok az esetek, amikor nyugodt szívvel mondom azt, hogy a program első részét hagyjátok, és rögtön a másodikkal kezdjétek, mert azt végre jól megcsinálták (mint például a Worms Open Warfare)… De mi van akkor, ha egy olyan játéknak a folytatása kerül az ember kezébe, aminek már az első részén alig volt javítanivaló? Ez volt a helyzet az Advance Wars DS esetén. Anno beígértek nekünk egy komorabb történetű folytatást, a korábbinál komolyabb (“hardkórabb”) játékmenettel. Ez jól hangzik, de lássuk csak, mit kapunk valójában?
Miközben Japánban szokás szerint elkapkodták az annyi újdonsággal nem kecsegtető új Nintendo DS-változatot, a DSi-t, a játékostársadalom egy szűk (?) szeglete meglepetéssel tapasztalta azt a sajtóhírekbe be nem került apró részletet, hogy a jelenleg kapható verzión, a DS Lite-on eddig házi fejlesztésű programok és kalózmásolatok futtatására használható különböző programkártyák vagy “flash cartok” az új DS-sel már nem indulnak.
Igarashi mintha folyton nekünk akarna kedvezni, hiszen a legutóbbi, Portrait of Ruin című szintén DS-es részben visszatért a virtuális Drakula Lugosi Bélára hajazó korai ábrázolásához.
A Nintendo – részben a 
Advance Wars: Dark Conflict
