Európában a számítógépes játékokat a PEGI (Pan European Game Information system), magyar nevén az Egységes Európai Játékinformációs Rendszer alapján osztályozzák. A számos európai uniós ország tartalombesorolásra használt rendszereinek harmonizációjával illetve játékokra alkalmazásával készült rendszer 2003 óta működik, és amellett, hogy az EU területén jogilag kötelezi a számítógépes játékokat árusító boltokat és személyeket, általános hitelessége miatt jó útmutatóként is szolgál a játékszoftvert vásárlóknak és a szülőknek. Bár nem kötelező a kiadásra szánt játékokat beküldeni a NICAM-nak (az audiovizuális műveket besoroló holland intézetnek), a kiadók mégis nagyjából mindig megteszik ezt, mert ez is biztosítja, hogy a hat éves gyermek szüleiként ne kelljen rettegnünk egy hirtelen előbukkanó oszladozó zombitól vagy egy himbálózó genitáliától. Bár a PEGI-besorolás több EU-s országban, pl. Angliában, Németországban vagy Finnországban még egyáltalán nem biztosítja, hogy az a játék megjelenhet, ennek bonyolultsága miatt ezzel a témával egy későbbi cikkben foglalkozunk majd.
A PEGI hatalmas online adatbázisában rákereshetünk minden, a PEGI alapítása óta a rendszerbe került játékra, illetve a PEGI-nek még magyar nyelven is elérhető a honlapja (mikre nem jó az EU-tagság?), mindemellett viszont azt, hogy részletesen mit takarnak a játékdobozokon található 3+, 7+, 12+, 16+ és 18+ feliratok és a hét tartalomjelölő címke, csak egy 8 oldalas, a PEGI lapjáról elérhető angol nyelvű dokumentumból tudhatjuk meg. A tovább gomb mögött most tudomásom szerint magyarul először olvasható részletes összefoglaló arról, hogy melyik címke mit jelent, és melyik korhatárhoz körülbelül mi tartozik, illetve hogy milyen képi és szövegi tartalmak azok, amik egyáltalán nem jelenhetnek meg videojátékokban.
Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy – blogunk szokásától eltérően (és nem csinálunk belőle rendszert!) – a korhatárleírásokban a “káromkodás” kategória leírásában kiskorúak számára egyáltalán nem ajánlott angol szavak fognak szerepelni.

A Gémeskút egy online magazin, ahol kritikákat, élménybeszámolókat írunk régi és új, jó és rossz, népszerű és teljesen ismeretlen számítógépes játékokról, amiket PC-re vagy valamilyen játékkonzolra adtak ki. Profilunk másik részét az olyan exkluzív háttércikkek jelentik, melyek a számítógépes játékokkal kapcsolatos jelenségek más hazai sajtóorgánumok által érintetlen területeit mutatják be.

Miért készül?

Célunk olyan kritikák közzététele, amilyeneket mi magunk is szívesen olvasnánk. Ez lényegretörő, tárgyilagos írásokat jelent, amik szólnak a pozitív és negatív részletekről is. Magyarországon az átlagfizetés alacsonyabb és a játékok átlagára magasabb, mint számos más helyen a világban, ezért az a mögöttes gondolat vezérli a kritikáink megalkotását, hogy az írások alapján jobban el tudd dönteni, megvan-e számodra az adott játékban az az ár-érték arány, ami alapján érdemes azt megvenned.

Elsősorban olyan játékokról írunk, amikről úgy gondoljuk, hogy neked is érdemes tudnod. Ez vagy azt jelenti, hogy az adott címet neked is érdemes kipróbálnod (akár még akkor is, ha nem vagy nagy játékrajongó), vagy azt, hogy jobb messziről elkerülnöd, mert nincs annál rosszabb, mint tízezernél is több forintért megvenni valamit, amiről két nap után kiderül, hogy pénzkidobás volt.

Kinek írunk?

A veterán játékosok mellett azoknak is, akik hobbiként, egyéni vagy családi kikapcsolódásként űzik a számítógépes játékokat, még nem mozognak otthonosan a videojátékok világában, vagy csak érdekli őket a jelenség. Az ezzel foglalkozó tudományos szaknyelv ezt a csoportot casual gamernek, vagyis alkalmi játékosnak hívja (terveink szerint ennél sokkal több szakkifejezés használatára nem fogunk rákényszerülni).

A készlet

A blog legtöbb szerkesztőjében közös pont egy-egy Nintendo Wii és/vagy DS birtoklása, és ez valamennyire le is fedi azt a pénzügyi réteget, amibe mi is tartozunk és akiknek mi is írunk. Most már Playstation 2 illetve Xbox 360 is került a csapatba, így kisebb mértékben ugyan, de ezekre készült játékokról is olvashattok. Egyedül a Playstation 3 maradt, ami még mindig kiesik a számunkra kifizethető kategóriából, úgyhogy PS3-as játékokról maximum hallomásból értesülhettek.

A retro-szekcióban már nagyobb a készlet, van többek között két Commodore 64, egy Sega Master System, egy Sega MegaDrive, egy tisztes kora (18 év!) ellenére magát igen jól tartó Nintendo Entertainment System, a kicsit újabbakból pedig egy Nintendo 64.

Kik vagyunk mi?

A Szerzőink kategóriában olvashatsz tagjainkról, a fórumon pedig szóba is elegyedhetsz velük!