Ráadásul a program még ingyenes is. Egy elég régi (egészen pontosan 1987-es) játékról van szó, aminek a neve: The Fool’s Errand. Cliff Johnson készítette Macintosh-ra, aztán később átírták Amigára, ATARI ST-re és PC-re, DOS alá is. Én az utóbbi verzióval játszottam, de a különbség csak annyi, hogy a portolt változatok színesek, viszont a képernyő felbontása alacsonyabb. Mindenesetre a szerző weblapjáról az összes változat ingyenesen letölthető – de mi is ez a játék egyáltalán?

Mint már mondtam, egy rejtvényes játékról van szó, de itt a fő rejtvényt is magunknak kell összeraknunk! Mondjuk ahhoz, hogy erre egyáltalán rájöjjünk, nem árt először elolvasni a történetet. Fejezetekre bontva megkapjuk az elejét… meg darabokat innen-onnan. A későbbi részleteket egy-egy rejtvény sikeres megoldása után olvashatjuk el, és sokszor magában a szövegben van a kulcs egy másik rejtvény megoldásához. (Épp ezért meglehetősen sokat kell majd olvasnunk, de ez remélem a többséget nem zavarja ) Vagy csak arra, hogy mi az egyáltalán: hiszen sokszor a feladat nehezebbik része az, hogy rá kell jönnünk, egyáltalán mit is kellene csinálni. No, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még egy szót sem szóltam magáról a történetről! Dióhéjban a következő: hősünk, a Bolond, Tarot földjén bandukolva belekeveredik különböző kalandokba, és míg először csak egy szép vagyont szeretne összeszedni, a végén már az élete is a tét, na meg a világ sorsa. Hát igen, katarzist ne várjunk, de attól még kellemesen van megírva, és úgysem a történet a program lényege

Rögtön az első fejezetben fontos szerepet is kap a Nap térképe, amit viszont nekünk kell újra kiraknunk. Ez lenne tehát az első feladat – csakhogy a daraboknak úgy a háromnegyede még meg sincs, másrészt arról se nagyon van fogalmunk, hogy mégis mit és hogyan kellene csinálnunk belőle. A hiányzó részleteket egy-egy megfejtett rejtvény után kapjuk, a térkép összerakását (ami nem is olyan könnyű, mint az ember elsőre gondolná) meg már nem lövöm le, hogy hogyan kell megcsinálni.

Nekem tulajdonképpen az tetszett a legjobban, hogy bár vannak jól ismert, hagyományos rejtvények is, rengeteg az eredeti ötlet. Ebben bizony benne van az is, hogy helyenként meg leszünk szívatva rendesen, de azért a nehézséget a fejlesztő jól belőtte: nagy kihívás lesz, de szerencsére úgy, hogy még így is élvezetes marad, nem fogjuk a fejünket a falba verdesni. (Én legalábbis nem tettem, no de a 7th Guest után? ) Épp ezért egy külön élmény végigjátszani, hiszen kevés játék után érezzük azt, hogy “háhá, ez trükkös volt!” Persze ezt legtöbbször azért fogjuk így látni, mert semmi felszólítást nem kapunk, hogy “csináld ezt és ezt”, hanem egyszerűen megkapjuk a rejtvényt, és addig szórakozhatunk vele, amíg egyszercsak meg nem oldottuk. Mondjuk nem is tudom, hogy volt-e olyan, hogy csak véletlenül oldottam meg benne valamit. (Az előbb említett 7th Guestben bizony volt.) Ráadásul a The Fool’s Errand elég hosszú, így jó ideig elszórakozhatunk vele – és szerencsére az sem baj, ha megakadunk valamelyik résznél, mivel nem muszáj a fejezetek szerinti sorrendben haladnunk (sőt, így utólag belegondolva azt hiszem, nem is lehet), egyszerre többféle feladat közül választhatunk. Erre mondjuk szükség is van, mivel a játék bizony nem könnyű.

Éppen ezért inkább nem is ajánlom azoknak, akik egy kis könnyed, gyors (de nem tartós) sikerélményt nyújtó fejtegetős játékra vágynak. Nekik inkább a DS-re nemrég megjelent Professor Layton-os címet ajánlanám, de sajnos nem tudom, hogy az mikor fog felénk is megérkezni (pedig kíváncsi lennék rá). Akik azonban bátornak, okosnak (és bölcsnek ) érzik magukat, és készen állnak egy nagy megmérettetésre, azokban mindenképpen ajánlom a The Fool’s Errandot – egy igazi klasszikussal lesz dolguk.

Ja, és még valami: ha minden igaz, nemsokára jön egy bizonyos The Fool and his Money című program is…