Már több kellemes videojátékok inspirálta zenéről volt szó itt a blogon, most a Desert Planet finn együttest szeretném bemutatni nektek. Észak-Európa egyszerre a szintipop és a demoscene fellegvára, nem véletlen, hogy sokan összeházasítják a kettőt és megszületnek a “nyolcbites slágerek diszkóritmusban”. Jó ez nekünk? Igen, igen!! A tovább után következzen hát a masszív prüntyögés, Mariotól a marslakókig…

A NeoGeo egy játéktermi gép (ugyan készült belőle otthoni változat is, de a fehér hollókat ne feszegessük) kimondottan erős processzorral (DS viszonylatban legalábbis az), PC-n, amennyire emlékeim nem csalnak a NeoRage az elsők között emulálta, majd jött a FinalBurn, a Kawaks, de ma már azt mondanám, kár szöszölni, ott van a Mame (mondjuk aki kattintgatni is akar, annak Mame Plus), benne van minden, többek között ez is; írom ezt azért is, mert igen, ilyen gépek megfordultak itthon is, volt amelyikbe magam is dobáltam érméket, szégyen gyalázat, de jó volt; talán azok a címek, hogy Samurai Shodown, Last Resort, Fatal Fury mások szívét is megdobogtatja – ha meg ezek a címek ismeretlenek, akkor tessék hozomra elhinni, hogy ezek bizony jó játékok, még ma is, sokéves távlatból.

Az emulátort úgy hívják, hogy NeoDS, nem akarok semmilyen rom-dump témát feszegetni, legális-e vagy sem, azt tudom, én elolvadok attól, hogy újraélhetem ezeket a játékokat, ráadásul úgy, hogy ellentétben a SNES emulátorral, ez a szoftver bizony használható. Bár őrült hack-ekkel (bravúrokkal) oldja meg az emulálást (erről a csatolt readme-ben is olvashatunk) és háttérzene még nincs, de a sebesség elfogadható, a kompatibilitási lista mesés, a forrás is letölthető, most már boldogan élünk, míg meg nem halunk.
A NeoDS csomagban egyrészt ott az emulátor (NeoDs.nds), ez kártyától függően patchelendő, de megint csak saját példával tudok előhozakodni, SuperCard-on minden piszkálás nélkül működni fog, az nds fájl mehet a főkönyvtárba. Játékokat ki-ki (ismételten) vérmérséklete szerint kutasson fel, amennyiben megvan neki az eredeti gép és van némi elektronikai szaktudása, akkor talán képes lementeni a játék kódját, de ezt inkább meghagyom nálam okosabb embereknek: internetről, fájlmegosztó hálózatokról a Mame-s romok közül a neogeo-sakra van szükség, illetve a gép lelkére (bios). Aki letölti a Mame nevű emulátort és hozzáizzadja a romokat, az könnyen kikeresheti ezeket a fájlokat, amiket aztán be kell hajigálni a NeoDsConvert nevű könyvtárba, ahol az exe-re kattintva át kell őket konvertálni – előtte azért érdemes tanulmányozni a kompatibilitási listát, amit az emulátor mellett megtalálunk, de elárulom, szinte alig van olyan, amelyik nem működik/játszhatatlan.

Itt jegyzem meg, a konvertert fel lehet paraméterezni, így lehet kérni, hogy az európai, vagy akár a japán (-bios5) biost vegye alapul (ilyen régióba fognak tartozni a játékok), ez azért igen praktikus, mert a legtöbb játék japán változata teljesebb (tehát ott vannak azok a szövegek, amiket a fordítók lusták voltak lefordítani, vagy azok a menüpontok, amik a nemzetközi kiadásokból kimaradtak). A zipből átalakított fájlokat tegyük szintén a kártya főkönyvtárába, majd bekapcsol, elindít és lehet ámuldozni.

Akit picit is érdekelnek a régi játékok (nem ezeréves tizenhat színű prüntyögők, bár szerintem azokkal sincs gond) az tegye meg magának a szívességet, hogy utánanéz ennek a gépnek és a rá írott játékoknak, mert nem fogja megbánni. Néhány cím az én kedvenceim közül: Metal Slug (platform; igen, szerintem szebb és kidolgozottabb, mint az aktuális ds-es változat), Samurai Shodown, Last Blade (versus fighting; hajime! ó, azok a pixelek!), Last Resort, Blazing Star (élet az R-Type után; shoot ‘em up), Magical Drop, Puzzle Bobble (színes bogyók minden mennyiségben; puzzle)…