Már több kellemes videojátékok inspirálta zenéről volt szó itt a blogon, most a Desert Planet finn együttest szeretném bemutatni nektek. Észak-Európa egyszerre a szintipop és a demoscene fellegvára, nem véletlen, hogy sokan összeházasítják a kettőt és megszületnek a “nyolcbites slágerek diszkóritmusban”. Jó ez nekünk? Igen, igen!! A tovább után következzen hát a masszív prüntyögés, Mariotól a marslakókig…
Már írtam korábban DS-re írt emulátorokról, ez fog következni most is; tessék megremegni, leborulni, döbbenettől elájulni, csak két mágikus szót mondok: Neo Geo.
A NeoGeo egy játéktermi gép (ugyan készült belőle otthoni változat is, de a fehér hollókat 
ne feszegessük) kimondottan erős processzorral (DS viszonylatban legalábbis az), PC-n, amennyire emlékeim nem csalnak a NeoRage az elsők között emulálta, majd jött a FinalBurn, a Kawaks, de ma már azt mondanám, kár szöszölni, ott van a Mame (mondjuk aki kattintgatni is akar, annak Mame Plus), benne van minden, többek között ez is; írom ezt azért is, mert igen, ilyen gépek megfordultak itthon is, volt amelyikbe magam is dobáltam érméket, szégyen gyalázat, de jó volt; talán azok a címek, hogy Samurai Shodown, Last Resort, Fatal Fury mások szívét is megdobogtatja – ha meg ezek a címek ismeretlenek, akkor tessék hozomra elhinni, hogy ezek bizony jó játékok, még ma is, sokéves távlatból.
