A Wii Fit tipikusan hosszú távra tervezett program – maga is azt szorgalmazza, hogy minden nap használjuk, szép nagy naptár van benne, és minél több gyakorlatot végzünk, annál több a hozzáférhető funkció. Úgyhogy bár három nap tesztelés után zseniálisnak értékeltem, érdemes kicsit több, mint egy hónap használat után röviden összegezni, hogy a hosszú távú vállalásait mennyire teljesíti a program. Több helyen egyetértek a szintén egy hónapos tapasztalatairól beszámoló Chris Kohlerrel, néhol pedig ki is egészíteném a tapasztalatait. Pszichopata virtuális trénerek és idegesítő fícsörök a tovább után.

Magyarországon az elsők között sikerült vennem Wii Fitet és mázlim volt, ugyanis információim szerint alig pár darab érkezett be az országba az európai nyitódátumra (a híradások szerint egész Európában hiány van, úgyhogy aki nem előrendeléssel vásárolt, annak nem tudom, meddig kell várnia). Mondanom sem kell, hazaérkezésem után rögtön kiszedtem a csomagból a masszív és elég frankónak kinéző fehér egyensúlyozópadot. Három napra elosztott jó két óra teszt után aláírhatom, a Nintendo megint nagyon beletrafált.

Japánban nemrég jelent meg a Wii Fit, a Nintendo legújabb mozgásra késztető játéka, és a hozzá tartozó hardverkiegészítő, a Wii Balance Board – Európába és Amerikába várhatóan 2008 tavaszán jut el. Ezt csak egy kissé morbid apróság hátráltathatja: felmerült, hogy az USA-ban nem lesz elég nagy a készülék teherbírása (maximum 136 kiló), és át kell tervezni. Talán ez lehet az oka annak is, hogy kivételesen az európai megjelenési dátum (április) megelőzi az amerikait (május)! Addig is áttekintjük, mit kell erről az új hardverről tudni, mire lesz jó, mire nem, és miben különbözik az előző részben bemutatott táncszőnyegektől. (Azért a táncszőnyegek rajongói se aggódjanak, hamarosan jön az új szőnyegtesztünk, beszerezhetőségekkel!)