[X360] X-Men Origins: Wolverine – gyorsteszt

Dewla — Thu, 11 Jun 2009 11:07:22 +0000

Kiadás éve: 2009
Műfaj: akció
Korosztály: 18+
Nyelvigény: középfokú
Nehézség: változó
Beletanulási idő: rövid
Ár: 15.990 Ft

Újabb hollywoodi szuperprodukció tűnt fel, ami nem kerülhette el, hogy a filmmel párhuzamosan játék formában is a boltok polcaira kerüljön. Ha általánosítások és előítélet alapján, kipróbálás nélkül formálnánk véleményt a játékról, sok jóra nem számíthatna. Egy sikeres képregény megfilmesítéséből készült játék. (Egyébként nektek nincs elegetek abból, hogy mostanában minden prequel, azaz előzmény???) Az utóbbi időben futószalagon jönnek a nagy költségvetésű amerikai filmek végtelenül közepes és fantáziátlan játék átiratai (King-Kong, Transformers, Terminator Salvation, Bolt, Up, stb). Lássuk, sikerült-e elkerülnie Wolverine-nek ezt a csapdát (nem vagyok hajlandó Rozsomáknak hívni, sajnálom).

Rögtön elárulom azoknak akik kattintottak, hogy igen, sikerült. Ezt nem a saját értékeinek hanem a műfaj klasszikus elemeinek következetes másolásának köszönheti. A XOW teljes egészében a God of War játékmenetét követi. Szinte minden alapvető játékelem onnan származik, csak a karakterek és a környezet új. Ez az oka annak, hogy csak egy gyorsteszt erejéig érdemes róla írni. Alig van benne eredeti ötlet, nincsenek a játéknak hosszasan elemzendő részei. A készítők viszont felismerhették, hogy ha már nem ez lesz az év legforradalmibb játéka, akkor legalább tisztességgel másolják le a God of War széria valamennyi elemét és akkor majdnem olyan jó játékot kaphatnak. Ezzel még mindig bőven kimagaslik az XOW a gagyi filmes adaptációk közül. Tisztességes iparosmunkát tettek le az asztalra, a végeredmény egy nem túl bonyolult, kellemes és élvezhető játék lett.

Tényleg megtalálható itt minden, ami a God of War-ban: repülő végtagok, látványos kivégzések, epikus csaták, fejlődő karakter (bár én a fejlődés hatásait alig vettem észre), fel-fel tűnő puzzle elemek és ügyességi-ugrálós részek, időnként “megfelelő időben gomb-nyomkodós” látványos akció jelenetek, stb. Talán az egyetlen egyedi dolog, ahogy Wolverine emberfeletti regenerálódását ábrázolja a program. A különböző sérülések mind meglátszanak az általunk irányított figurán, leszakad a fél arca, lyukat ütnek a golyók, majd szép lassan összeforrnak a sérülések. Ez a megoldás igen látványosra sikerült és feldobja az összképet.

A grafikára és a hangokra nem lehet panasz, hozzák a 2009-ben elvárható színvonalat. Külön ki kell emelnem, hogy van egy pár rész, ahol magas épületek tetejére kell feljutnunk. Az alattunk lévő hatalmas tér érzékeltetése különösen jól sikerült. Komoly tériszonyom volt a kanapén ülve.

Kellemes szórakozásnak tekinthető tehát az X-Men Origins: Wolverine. A műfaj kedvelőinek, és azoknak, akik egy önfeledt hentelésre vágynak, csak ajánlani tudom. Aki ennél többet vár egy játéktól, annak könnyen csalódást okozhat.

Még 10 legrosszabb Wii játék – Shovelware támadás!

DobayAdam — Mon, 18 Feb 2008 13:16:00 +0000

Múlt karácsonykor már írtunk a 11 legrosszabb Wii játékról, azóta indult viszont be igazán a hadi gépezet, támad a shovelware – a már nálunk is többször emlegetett kifejezés azokat a játékokat jelöli, amiket kevés idő-, pénz-, vagy kreatív energia-ráfordítással (leggyakrabban mindhárommal egyszerre) hoztak ki, általában gyors haszon reményében, de maguk a játékok közben meg a legrosszabbak közé tartoznak. Egyszerűen most már annyi ilyen program jelenik meg az összes konzolra, hogy néhány havonta feltétlenül elő kell vennünk ezt a kategóriát, ugyanis ezek képesek a leginkább átverni a játékosokat általában azzal, hogy egy-egy régi jó játék folytatásai, újragondolásai, vagy hogy egy nagy nemzetközi franchise-hoz tartoznak.
Magyarországon pedig duplán fontos a shovelware-re való rámutatás, hiszen nálunk nincs árbeli megkülönböztetés, mint kint, hogy a nagyobb, komolyabb játékok 50-60 dollár körül, a kisebb, rövidebbek pedig 20-30 dollár körül kaphatóak, itt egységesen tizenhárom-tizenhétezer forintba kerülnek a Wii játékok. Következzen tehát tíz új szereplő a legrosszabb játékok piacán, köztük az új negatív trónfosztóval. A tovább után rövid ismertetők: Ant Bully, Balls of Fury, Cruis’n, Game Party, Ghost Squad, Golden Compass, Jenga World Tour, Looney Tunes – Acme Arsenal, Ninjabread Man és Puzzle Quest.

Puzzle Quest – Challenge of the Warlords
Mi ez: A fantasy logikai Bejeweled-szerűség Wii-változata.
Értékelés: 71 (Metacritic), 70% (Game Rankings)

Miért rossz: Mai kakukktojásunk, mert félrevezető módon sokan jóra értékelték. Persze, maga a játékötlet jó, DS-en szerettük, a Wii-konverzió azonban rettenetes. Már az gyanús, hogy indítóképernyőn is pixeles a cím, aztán lassan kiderül, hogy szinte mindenhol a DS-változat alacsony felbontású grafikáját nagyították fel. Így viszont olyan lett, mint egy nagyon nagy DS játék, mert mindeközben a szöveget, amit olvasnunk kell, nem nagyították meg, 5-6 pontos méretével normál távolságról olvashatatlan. Az irányítás is botrányos, a Wii-kurzor egyszerűen szaggat, követés helyett öt-tíz pixeleket ugrál, mintha négyzethálón közlekednénk vele. Úgyhogy aki Puzzle Questezni akar, az csinálja inkább PC-n vagy DS-en.

Ghost Squad
Mi ez: Játéktermi lövöldözős-konverzió.
Értékelés: 70 (Metacritic), 72% (Game Rankings)
Miért rossz: Másik kakukktojásunk, ami csak azért lóg ki, mert már írtunk róla egy hosszú kritikát. De ki nem maradhat, mert ebben a múlt századból ittragadt terrorista-tizedelő akciósorozatban a játékidő mind a negyvenöt perce olyan szenvedés, mintha legalább három esti amerikai B-filmet gyúrtak volna egybe.

The Ant Bully
Mi ez: A kis hazánkban Hangya Boy címen bemutatott filmhez csatolt játék.
Pontszám: 45 (Metacritic), 45% (Game Rankings)

Miért rossz: Semmi újdonságot nem nyújt ez a mászkálósnak nevezett akármi, lassú és unalmas, tíz éve lejárt logikai feladványokkal (fogd ezt meg vidd oda). Hat hónapja jött ki egy Ant Bully játék Gamecube-ra, aki mindkettőt ismeri, állítja, a kettő pontosan ugyanaz: egyszerűen rossz.

The Golden Compass
Mi ez: A Philip Pullman-regény filmadaptációjának játékadaptációja.
Pontszám: 34 (Metacritic), 33% (Game Rankings)

Miért rossz: Az egyik legrosszabb valaha készült ilyen kategóriájú szoftverként a leggyakoribb észrevétel vele kapcsolatban (amellett, hogy grafikája a PlayStation 2 korai korszakát idézi) az, hogy ebből a történetből inkább nem kellett volna játékot csinálni, hiszen csak mindenféle hülye feladatot csaptak rá a sztorira. A főszereplő kislánnyal és jegesmedvéjével való futkározás közben minijátékokkal kell meggyőzni másokat arról, hogy igazat mondunk, ha pedig jön egy szörny akkor (harcképesség híján) elfuthatunk előle. A játékot egy a címszereplő arany iránytűvel kapcsolatos puzzle-szerű logikai feladvány nehezíti, de az annyira, hogy érthetetlen, hogy mit kell vele csinálni.

Game Party
Mi ez: “Klasszikus játékok a világ minden tájáról. Több, mint fél tucat játék!”
Pontszám: 29 (Metacritic), 31% (Game Rankings)

Miért rossz: A leírás mindent elárul. A több mint fél tucat az azt jelenti igazából, hogy hét minijáték van a csomagban, de az irányításuk rettenetes, az egyik kritikaíró csapat azon versenyzett például a dartsban, hogy ki tud egyáltalán pontot elérni, mert egyszer sem tudták eltalálni a táblát.

Looney Tunes: Acme Arsenal
Mi ez: “Akció-kaland” – amit minden film- és rajzfilmadaptáció játékra ráírnak.
Pontszám: 27 (Metacritic), 29% (Game Rankings)

Miért rossz: A hét Bolondos Dallamok-karakter teljesen ugyanazt a játékélményt nyújtja, egy-két tőmondatos poént ismételgetnek az egész játékon át, és maga a játék is rendkívül gyenge. A lehető egyik legegyszerűbb összehozható játékmotor a mászkálós-ugrálós, leprogramozzuk a figurát, mozogjon, csapjuk egy nagy térbe, néhány ellenfél, oszt elvan a gyerek. Pár éve sok cég így gondolja, és ontják is sorra a hasonló játékokat.

Cruis’n
Mi ez: Nagy múltú autós játék folytatása.
Pontszám: 25 (Metacritic), 27% (Game Rankings)
Miért rossz: A nagy múltú helyett ez inkább egy múltbéli játék, grafikája pontosan ugyanolyan, mint amikor az eredeti a kilencvenes évek közepén megjelent játéktermekben és Nintendo 64-re. Szintén a régi korokat idézi, hogy annyit tölt mint egy régi floppylemezes játék, ja, és másfél-két óra a játékidő.

Jenga: World Tour

Mi ez: Emlékszünk a reklámra? Szuggeráljuk a fadarabokat: Jenga, Jenga, Jenga…

Pontszám: 24 (Metacritic), 29% (Game Rankings)

Miért rossz: Eleve a virtuális Jenga már rossz ötlet. Drágább, mint az eredeti, azt meg nem kell részletezni, hogy egy ilyen játéknál mit jelent a rosszul megvalósított irányítás: a kis faizék beragadnak vagy túl gyorsan kiesnek, a számítógép meg vagy tökéletes pontossággal veszi ki az ő darabkáit, vagy akár percekig (!) gondolkodik a következő lépésnél.

Balls of Fury
Mi ez: Halálos ping pong!! (Legalábbis ezt állítja.)
Pontszám: 19 (Metacritic), 31% (Game Rankings)
Miért rossz: Az azonos című (egyébként szintén gagyira értékelt) Christopher Walkenes vígjáték (?) adaptációjában FBI-ügynökként kell beépülnünk az alvilág asztalitenisz-fellegvárába. Hűha. Mindenesetre tényleg halálos pingpongot kell játszani, mert az ütéseket általában nem fogja fel a program, de nem is baj, mert legalább segít eldönteni mindenkinek, hogy nem szabad megvenni ezt a semmilyen mélységet vagy játékélményt felmutatni nem képes szoftvert.

Ninjabread Man

Mi ez: A Rock and Roll Adventures és Anubis II c. játékok gyártójának, a Data Designnak az újdonsága.
Pontszám: 20 (Metacritic), 17% (Game Rankings)
Miért rossz: Kár hogy ezt a jó főszereplő-ötletet ilyen rossz játékra pazarolták. Az egyik legrosszabb platformer amit bárki valaha látott, összesen három (!) pálya van benne, a korábbi negatív győztes Rock and Rollhoz hasonlóan 30 percnél is kevesebb idő elég a 100%-os teljesítéshez. A Data Design alig fél év alatt eddig 17 (!!!) Wii-játékot dobott ki, és őszintén nem tudom, mi állíthatja meg őket, mert az, hogy termékeik kezdettől fogva felkerültek minden létező negatív toplistára, úgy tűnik, hatástalan.

Gémeskút magazin » adaptáció

[X360] X-Men Origins: Wolverine – gyorsteszt

Még 10 legrosszabb Wii játék – Shovelware támadás!