Most valami olyasmi következik, amit nem szerettünk – a remek játékhoz ööö, kevésbé remek letölthető tartalom tipikus esete a Prince of Persia: Epilogue.

Maga a Prince of Persia nekem nagyon bejött, utoljára a második résszel játszottam ennyit még DOS alatt. Éppen ezért lelkesen lecsaptam a letölthető tartalomra is, és… hát nem mondom azt, hogy bár ne tettem volna, mert a kedvenc címeimről tényleg mindent tudni akarok, de azért annyira nem is élveztem.

Elsősorban a hardcore játékosok igényeit akarták kielégíteni, akik szerint maga az alapjáték túl egyszerűre és könnyen végigjátszhatóra sikerült. Az Epilogue már nehezebb, de sajnos nem a nagyobb kihívás okán, hanem mert egyszerűen idegesítő. Nem éreztem azt egy percig sem, hogy élvezetesek lennének az új helyszínek…

…ami hagyján, de szépnek sem különösebben szépek, pedig a PoP éppen a szemkápráztató grafikájáról volt híres. Zárt terekben ugrálunk, szépen sorban egyik teremből a másikba, sehol a tetteink nyomán látványosan átalakuló felszín. Sok csúnya szmötyi, és még több, és még több. Annak ellenére, hogy körülbelül két óra összesen a kiegészítő, még így is meglehetősen monoton – tmarxellel felváltva adogattuk egymásnak a kontrollert, egyikünk sem élvezte igazán a játékot annyira, hogy magánál is tartsa.

Az ígéreteket sem tartották be a fejlesztők – az “újfajta főellenségek” igazából a régiek összekutyult változatai (Jaj! Át tud alakulni! Hű!), a történet pedig inkább a hiányával emelkedik ki, az Epilogue úgy ahogy van, elhagyható lenne. Az utolsó harc különösen borzasztó, főleg a tökéletlen irányítás miatt – ha még egyszer meghallom, hogy “ELIKA!! THE THRONE!!!”, azt hiszem, fejvesztve fogok az ellenkező irányba menekülni.

Egy dolog tetszett csak, az viszont nagyon – a Herceg és Elika itt ki nem fejtendő okokból már nincsenek olyan jóban, mint korábban, és ez egészen mássá teszi az alaphangulatot. Érdemes a kiegészítő után visszarakni az alapjátékot és megütközni a különbségen, engem meglepett.

Emellett tulajdonképpen ugyanazokat nyújtja a játék, mint eddig, ugyanolyan az irányítás, az ellenségek, stb. – csak kicsit nehezebb és jóval unalmasabb az egész -, tehát ha valaki megszállott gyűjtő vagy PoP-fanatikus, végül is nem jár rosszul.

Sajnos olyan jól se…

A Fallout 3 első két kiegészítőjéről már írtunk (Operation Anchorage, The Pitt), most legyen szó a harmadikról! A Broken Steelt minden Fallout-rajongó nagyon várta, mert ez a kiegészítő teszi lehetővé “hivatalosan”, hogy a maximális 20. szint fölé fejlesszük karakterünket. De ezen felül nyújt valami érdekesebbet is?

Most a nyár kitörésével elérkezett az ideje, hogy a felgyülemlett extra tartalmakat szépen-sorban letöltögessem, és itt a Gémeskúton is megosszam veletek a tapasztalataimat. A Fallouthoz közben három DLC is kijött, úgyhogy beletelik majd némi időbe, mire mindenen végigérek. A másodikról tmarxell írt, a harmadikról pedig most lesz szó.

A Broken Steel indulása körül is problémák adódtak, csakúgy mint korábban; az én szerencsémre ezúttal nem Xboxon, hanem PC-n. A Bethesda nyilván már a pokolba kívánja a Microsoft Live szolgáltatását – kérdés, hogy ezúttal tényleg a Microsoft tehetett-e a nehézségekről, mint előző alkalommal. Hiába, ahogyan a letölthető tartalmak egyre bonyolultabbak lesznek, annál több a hibalehetőség…

…amiből azért most is adódik bőven, nekem Xboxon bizony fagyott a kiegészítő helyenként. A legújabb csodafegyvert megszerezni ugyan sikerült, pár lövést leadni vele szintén, de használatával időnként csúnyán elszállt a játék, úgyhogy hanyagolni kényszerültem. Így viszont legalább nehezebbé vált az előrehaladás, és nem éreztem azt, hogy gépiesen csak megyek és aprítom az ellent sebezhetetlen Superman módjára. Bizony az új ellenségek generálásakor számításba lett véve, hogy a frissen beszerzett Tesla-ágyúval fogunk rájuk lőni, és egy sima lézerpuskával el fog tartani egy ideig a leküzdésük.

Azért szerencsére már nem csak lövöldözős, hanem szerepjátékosabb jellegű küldetések is adódnak – szám szerint három fő küldetés achievementekkel, és három kisebb. Új gyűjtögetős lehetőségek is megnyílnak, a drága jó fémlovagok pénzt és XP-t adnak különböző tárgyakért.

A legeslegjobb: nem csak a maximális 20. szint fölé mehetünk, hanem a játék elfuserált és logikátlan megnyerése is lecserélődik, igen, igen, köszönjük!! Azért megszólal bennem a kisördög: miért nem lehetett volna rögtön így csinálni? De a Bethesda reakcióin az látszott, hogy ők tényleg nem számítottak arra, hogy elsöpri őket a népharag amiatt, hogy a játék végén… na jó, nem mondom el, mi van; érjük be azzal, hogy valami nagyon idegesítő dolog, és még egy, és MÉG egy. Ezt a sokat most mindet kijavították: a főszál lezáródik ugyan, de a történet addig folytatódik, amíg csak meg nem unjuk a kalandozást vagy ki nem fogyunk az újabb kiegészítőkből.

A Broken Steel elején azt éreztem, nekem most érkezett el ez a pont, hogy inkább játszanék valami mással. A kisebb küldetéseket vettem előre, amik aranyosak voltak, de egyre erősödött bennem az “ezt már hússzor láttam” benyomása, és a főszál eleje is hasonlónak tűnt. Amikor az egyik újabb csatornarendszerben elvesztem, mert nem vettem észre egy feljárót, akkor azt gondoltam, bármi mást, de ezt ne. Ne! Aztán kikeveredtem a csatornából és onnantól a kiegészítő rohamos javulásnak indult. Habár a fő küldetésekben meglehetősen sok az aprítós lövöldözés, a feelinget sikerült jól eltalálni, és még némi Portal-os áthallás is felbukkan. (Nekem ez a rész tetszett a legjobban.) A végére egyáltalán nem bántam meg, hogy befejeztem, csak az unalmas csatornában-mászkálást és a programhibákat hagytam volna ki.

A Bethesda egyre jobban belejön a Fallout kiegészítők gyártásába, a DLC-k egyre többet tartalmaznak és egyre érdekesebbé válnak – a Broken Steelben az Operation Anchorage új-térképen-mész-és-lősz jellege és a Pitt szerepjátékosabb hozzáállása is felbukkan. A negyedik kiegészítőben még nagyobbra törnek: az új térkép teljesen, az alapjáték stílusában szabadon bejárható. Az is hamarosan sorra kerül,  most játszom vele és majd a Gémeskúton is elmesélem, milyen volt – addig azonban lesz még másfajta DLC, például a Prince of Persiához…

Gémeskút osztályzat: nagyon jó
Kiadás éve: 2009
Műfaj: RPG
Korosztály: PEGI 18+
Nyelvigény: közép/felsőfok
Nehézség: közepes
Beletanulási idő: nincs (mégiscsak DLC)
Platformok: Xbox360, PC
Ár: 800 Microsoft pont

Múltkor prezzey írt a Fallout 3 első letölthető kiegészítőjéről, az Operation Anchorage-ról – most pedig én írok a következőről, a “The Pitt”-ről. Ebben az is szerepet játszik, hogy ő X360-on, míg én PC-n játszottam vele – és mivel ez alkalommal a konzolos kiadás indulását botrányosan elrontották, ezért én vittem végig előbb. [Ezt azóta javították - prez.] Úgyhogy mire is számíthatunk, ha leszedjük a kiegészítőt? A fejlesztők négy-öt óra játékidőt ígértek, és ez stimmel is, valamint inkább szerepjátékos játékmenetet, többféle választási lehetőséggel, egy olyan helyen, ahol nem mindenki teljesen tiszta vagy sötét lelkivilágú. Ez is stimmel. Nézzük akkor kicsit részletesebben!

De előbb annak, aki még nem hallott arról a botrányról, elmondom, mire is utaltam: a Live-on keresztül letöltött DLC egész egyszerűen működésképtelen volt, annyira elrontották. Még most sem tudni pontosan, hogy ki hibázott, és mégis mit – csak annyi biztos, hogy a tárgyaknak több mint a fele egész egyszerűen hiányzott a letöltésből, így azok, akik minél gyorsabban játszani akartak a Pitt-tel, a legtöbbször csak rengeteg piros felkiáltójelet láttak a levegőben. Meg a textúrák közül is hiányzott pár. Szóval annyira elszabták az egészet, hogy el se nagyon lehetett kezdeni a küldetést, végigcsinálni meg egész egyszerűen lehetetlen volt. Ráadásul olyanok is akadtak, akiknek a mentéseit tönkre is vágta az egész.

A Microsoft és a Bethesda égett egy hatalmasat az egész üggyel, de szerencsére a PC-s változat játszható volt. (Hallottam ugyan olyanról, hogy eredetileg az is hibásan került fel, de mire én leszedtem, már megoldották a problémákat.) Amúgy mielőtt valaki még azt mondaná, hogy jaj, de rossz nekünk az internet, mert kinyomnak olyan játékot, ami tele van hibákkal, egy kis emlékeztető: már jópár évvel ezelőtt is vehettünk ilyeneket, csak akkor a javítást még nem letölthettük, hanem elküldték floppylemezen (!), ha megkértük a céget (!). A leghírhedtebb példa erre a Battlecruiser 3000AD volt. (Lehet arról is kéne írnom. Végülis most már a 2.07-es változat ingyenes.) Nem azt mondom, hogy megbocsátható, ha félkész terméket dobnak piacra, de azért legalább valamivel jobb már a helyzet. Mindenesetre elképesztő, hogy még ma is simán megtörténhet az, hogy egy nyilvánvalóan játszhatatlan állapotú programot kiadnak, mint kész terméket. Nem nézte meg senki, hogy mégis mi megy ki?

Na de vissza a Pitt-hez! Már rögtön a hírekből tudhattuk, hogy a kiegészítő Pittsburgh-ben fog játszani, ami gyalog ugye elég messze van Washington DC-től. Ezt a problémát a fejlesztők nem úgy oldották meg, hogy közelebb húzták a várost, vagy pedig hihetetlenül kibővítették a játékteret, hanem úgy, hogy vasúti alagutakon keresztül egyszerűen odateleportálunk egy másik világtérképre. Mint a GTS (Global Travel System) modban – azért látszik, hogy direkt a bővíthetőség jegyében készítették el a Bethesdások ezt a játékukat is. De nem úgy van a dolog, hogy egyszercsak megtudjuk, hogy ott az alagút, és azon keresztül elgurulhatunk a Pitt-be, hanem ez alkalommal is egy rádióadás útján értesülünk az új kiegészítőről. Egy szökött rabszolga adását hallhatjuk, aki arra kér minket, hogy segítsünk felszabadítani a várost, cserébe valami nagyon értékeset tudnak majd adni. (Nem, nem új fegyver lesz ) Pittsburgh romjai között ugyanis az egyik legnagyobb és legkegyetlenebb rabszolgatelep található, és az ottaniak életét még az is keseríti, hogy hihetetlen mértékben szennyezett az egész város. Olyannyira, hogy előbb-utóbb szinte mindenki megőrül, és/vagy veszélyes mutánssá változik. Lehet, hogy valaki emlékszik arra, hogy a történet folyamán a Brotherhood vezetője említette, hogy harminc évvel ezelőtt kipucolták a várost – de most megint újra tele van emberekkel. A mi dolgunk az lesz, hogy felszabadítsuk a rabszolgákat. (Vagy mégse.) De ha az egész hely egy halálcsapda, akkor mégis miért marad ott mindenki, és nem csak a leigázottak?

Az alaptörténet tehát meglepően jó, és érdekes, és a könyörtelen acélváros remekül illeszkedik a Fallout 3 világába. A készítőknek sikerült azt elérniük, hogy nem csak hihetően nézzen ki az egész, de lényegesen másképp is, mint a korábbi játékvilág – itt bizony mélyebbre le kell merülnünk. Már csak azért is, mert egyedül mint rabszolgát tudnak minket becsempészni majd a városba. Úgyhogy nem fogunk tudni tetőtől talpig páncélban becsörtetni a főbejáraton. Innentől kezdve megismerjük a város életét, és szép lassan kezdünk rájönni arra, hogy mi a teljes igazság – csak vigyázzunk, nehogy aztán túl késő legyen útközben meggondolnunk magunkat. De mivel itt tényleg egy élő város életébe csöppenünk bele, nem pedig egy hadművelet szimulációjába, ezért itt már bőven van felfedeznivaló. Ha akarunk, végigrohanhatunk a küldetésszálon (mellékküldetések nincsenek is), de van még meglepően sok nézelődnivaló. Az achievement-mániások nyugodtan gyűjtögethetnek acélrudakat, de ez azoknak is érdemes, akik valami hasznosabbat szeretnének: meglepően sok újfajta tárgyat kaphatunk jutalmul. (Vannak köztük meglehetősen haszontalanok is mondjuk.) Meg az alap, boltban kapható áruk listáját is jelentősen kibővítették, úgyhogy szerezhetünk új páncélokat és még fegyvereket is bőven. Ráadásul ezek jó része nem csak hogy jól néz ki (tisztelet a kivételnek ), hanem még hasznos is. Habár a távcsöves, hangtompítós géppuska kicsit erős volt – de hát a Gauss-puska után mégis mit vártunk?

Mondjuk ez nem is baj, mert harcolni azért majd kell rendesen. (Még akkor is, ha a kevésbé vérengzős utat választjuk.) Azért nehézség szempontjából annyira nem vészes a kiegészítő, mivel egyrészt később vissza tudjuk szerezni a magunkkal hozott cuccokat – másrészt meg a helyben talált felszerelésekkel is gond nélkül végig tudjuk csinálni az egészet. Nekem legalábbis sikerült, mivel én elővigyázatosságból inkább DC-ben hagytam majdnem az összes cuccomat. Semmi kedvem nem lett volna kétszer végignyomni az egészet, ha a végén elvesztek volna a tárgyaim – de szerencsére ez nem történt meg. Most, hogy belegondolok, a PC-s változatban nem is találkoztam programhibákkal, pedig nem szedtem ki egyetlen modot sem a modokkal teletűzdelt játékomból Úgyhogy ezzel nemigen lehet gond, csak ne felejtsétek el leszedni a legújabb frissítést a játékhoz, mert az kell ahhoz, hogy működjön a kiegészítő.

Bevallom, nekem az Operation Anchorage nem igazán tetszett: szerintem nem csak hogy többet ki lehetett volna hozni belőle (pl. megcsinálni olyanra, mint az Enclave Commander mod), de nem is nagyon illett a játékba. Főleg azért, mert tiszta FPS volt az egész, viszont annyira meg egyáltalán nem volt nehéz, hogy az FPS-mániások (akik fújnak a VATS-ra – találkoztam már ilyen emberekkel!) is megszerethessék. Hiába volt szép a táj, ha teljesen lineáris volt az egész. Most viszont a táj nem szép (kivéve azoknak, akik a nehézipart szeretik ), de nem egysíkú a történet, és sokkal érdekesebb. Szerintem megéri nem csak végigrohanni a Pitt-en, hanem felfedezni minden egyes sarkát. (Na jó, most nem a “gyűjtsél be száz vasrudat” című achievementre gondolok.) Igaz, hogy lehetne nagyobb is – a világtérkép mérete ilyen szemszögből nézve azért megtévesztő – de arra, amit kapunk, nem sok panaszunk lehet. Én még nagyon szívesen látnék fél tucat ilyen kiegészítőt. Az árát szerintem bőven megéri, pláne azoknak, akik már amúgy is megvették az eredeti programot, míg én ugyanezt nem mondanám el az előző kiegészítőre. Úgyhogy szerintem töltsétek le, vagy várjátok meg, amíg kijön a harmadik, állítólag utolsó kiegészítő, és nézzétek meg azzal együtt – habár én kicsit attól tartok, hogy a végén majd a három közül ez lesz a legjobb. Nemsokára meglátjuk.

Update: ez a cikk elveszett, de most már megkerült, viszont azóta kijött két másik kiegészítő is. A Broken Steelről prezzey fog írni hamarosan, a Point Lookoutról meg majd a kettőnk közül az, aki hamarabb végigviszi Mindenesetre ide zárszónak csak annyi, hogy az első három közül nekem a Pitt tetszett eddig a legjobban. Igaz, hogy a Broken Steelben több cucc volt, és a történet fő szálát vitte tovább, de annyira nem volt egyedi a hangulata. Nekem picit inkább úgy tűnt, hogy ilyennek kellett volna lenni a játék végének, és miután ezt belátták, azzal a DLC-vel akarták ezt a hibát kijavítani. De arról inkább majd a véleményemet inkább nem itt mondom el bővebben.

Végezetül pedig két videó a kiegészítőről:

A tematikus héten lesz Fallout, még több Fallout, egzotikus szépségek, valamint a “legnagyobb pofáraesések” című, nagy sikernek örvendő sorozatunkban a legnagyobb DLC pofáraesésekre is kitérünk!

Kiadás éve: 2009
Műfaj: akció
Korosztály: 18+
Nyelvigény: középfokú
Nehézség: változó
Beletanulási idő: rövid
Ár: 15.990 Ft

Újabb hollywoodi szuperprodukció tűnt fel, ami nem kerülhette el, hogy a filmmel párhuzamosan játék formában is a boltok polcaira kerüljön. Ha általánosítások és előítélet alapján, kipróbálás nélkül formálnánk véleményt a játékról, sok jóra nem számíthatna. Egy sikeres képregény megfilmesítéséből készült játék. (Egyébként nektek nincs elegetek abból, hogy mostanában minden prequel, azaz előzmény???) Az utóbbi időben futószalagon jönnek a nagy költségvetésű amerikai filmek végtelenül közepes és fantáziátlan játék átiratai (King-Kong, Transformers, Terminator Salvation, Bolt, Up, stb). Lássuk, sikerült-e elkerülnie Wolverine-nek ezt a csapdát  (nem vagyok hajlandó Rozsomáknak hívni, sajnálom).

Rögtön elárulom azoknak akik kattintottak, hogy igen, sikerült. Ezt nem a saját értékeinek hanem a műfaj klasszikus elemeinek következetes másolásának köszönheti. A XOW teljes egészében a God of War játékmenetét követi. Szinte minden alapvető játékelem onnan származik, csak a karakterek és a környezet új. Ez az oka annak, hogy csak egy gyorsteszt erejéig érdemes róla írni. Alig van benne eredeti ötlet, nincsenek a játéknak hosszasan elemzendő részei. A készítők viszont felismerhették, hogy ha már nem ez lesz az év legforradalmibb játéka, akkor legalább tisztességgel másolják le a God of War széria valamennyi elemét és akkor majdnem olyan jó játékot kaphatnak. Ezzel még mindig bőven kimagaslik az XOW a gagyi filmes adaptációk közül. Tisztességes iparosmunkát tettek le az asztalra, a végeredmény egy nem túl bonyolult, kellemes és élvezhető játék lett.

Tényleg megtalálható itt minden, ami a God of War-ban: repülő végtagok, látványos kivégzések, epikus csaták, fejlődő karakter (bár én a fejlődés hatásait alig vettem észre), fel-fel tűnő puzzle elemek és ügyességi-ugrálós részek, időnként “megfelelő időben gomb-nyomkodós” látványos akció jelenetek, stb. Talán az egyetlen egyedi dolog, ahogy Wolverine emberfeletti regenerálódását ábrázolja a program. A különböző sérülések mind meglátszanak az általunk irányított figurán, leszakad a fél arca, lyukat ütnek a golyók, majd szép lassan összeforrnak a sérülések. Ez a megoldás igen látványosra sikerült és feldobja az összképet.

A grafikára és a hangokra nem lehet panasz, hozzák a 2009-ben elvárható színvonalat. Külön ki kell emelnem, hogy van egy pár rész, ahol magas épületek tetejére kell feljutnunk. Az alattunk lévő hatalmas tér érzékeltetése különösen jól sikerült. Komoly tériszonyom volt a kanapén ülve.

Kellemes szórakozásnak tekinthető tehát az X-Men Origins: Wolverine. A műfaj kedvelőinek, és azoknak, akik egy önfeledt hentelésre vágynak, csak ajánlani tudom. Aki ennél többet vár egy játéktól, annak könnyen csalódást okozhat.

]]> http://gemeskut.net/2009/x360-x-men-origins-wolverine-gyorsteszt/feed/ 2 http://gemeskut.net/2009/pc-the-path/ http://gemeskut.net/2009/pc-the-path/#comments Mon, 08 Jun 2009 15:00:33 +0000 tmarxell http://gemeskut.net/?p=1080

Gémeskút osztályzat: zseniális
Kiadás éve: 2009
Műfaj: ööö, 3D lassú horror-kaland-filozofálós?
Korosztály: ESRB: M, PEGI: 16+
Nyelvigény: középfokú
Nehézség: …tessék?
Beletanulási idő: két másodperc
Ár: 8 euró (online)

Miről is szól az egész? Adva van hat lány, kislányoktól kezdve nagylányokig: kiválasztjuk egyiküket, és elvisszük a nagyanyónak a kosárkát meg az üveg bort. Bejön a játék főcíme, elkezdődik az a hihetetlen hangulatos zene, és miután elértünk az autóút végére (a történet modern korban játszódik) a játék közli velünk, hogy akkor menjünk el a nagymama házához, és maradjunk az ösvényen! Ha ezt megcsináljuk, akkor nem történik semmi érdekes, odaérünk, leadjuk a cuccot, és kész. Aztán a program közli is velünk, hogy milyen bénák vagyunk: nem találtunk meg semmit, nem fedeztünk fel semmit, és ráadásul még a farkasba se futottunk bele. Itt jöhetünk rá, hogy ez a program bizony többről szól, mint arról, hogy végig tudunk-e menni egy egyenes úton, úgyhogy ideje nekilátnunk felfedezni!

Itt még gyorsan szólok, hogy habár egy klasszikus mese feldolgozásáról van szó, gyerekeknek semmiképpen sem ajánlanám a játékot. Adott eset(ek)ben bizony lesz vér és erőszak. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy azt is nehezen tudnám elképzelni, hogy egy 12-13 éves fiatal megértené, miről is szól a játék. Szóval a figyelmeztetést ellőttem, lássuk, mi is vár ránk!

Amint letérünk az ösvényről, gyorsan az erdő sűrűjében találhatjuk magunkat, ahol bóklászhatunk kedvünkre. Térkép ugyanis nincs a lányoknál, és csak annyi támpontot kapunk, hogy 100 yardonként a program pár másodpercre megmutatja, hogy milyen utat jártunk eddig be. Azonban ahogy játszunk a játékkal, egy idő után észrevehetjük, hogy kis apró jelekkel mégis jelez a játék érdekes dolgokat, csak meg kell tanulnunk felismerni ezeket. (Mondjuk ha egyszercsak megjelenik egy bazinagy farkas-lábnyom a képernyőn, akkor azért nem nehéz kitalálni, mi lehet a közelben ) Az erdőben bóklászás közben ugyanis mindenféle várt és váratlan dologba futhatunk bele, amiről a lányok megosztják a véleményüket – és így, ahogy egyre több mindent fedezünk fel, egyre jobban megismerjük őket. Persze ezt nem muszáj, rohangálhatunk addig is, amíg nem találkozunk a farkassal, csak akkor legföljebb pislogni fogunk, hogy most akkor mi miért is történt. Meglehetősen elgondolkodtató ugyanis a játék – fogalmazzunk úgy, hogy nem szájbarágós egyik lány történetének befejezése sem. Ha meg akarjuk érteni ezeket, akkor meg kell ismernünk őket.

Azt tehát már láthatjuk, hogy többféle értelmezése lehet az egész játéknak. De mégis milyen vele játszani? Először is, nagyon egyszerű: tudunk gyalogolni, és futni. Ha valamit fel akarunk venni, meg akarunk nézni, vagy valakivel foglalkozni akarunk, stb, akkor elég megállnunk egy ideig előtte. A program jelzi is, hogy itt van valami érdekes, azzal, hogy egy átlátszó nagyított kép megjelenik a képernyő szélén. Helyenként elég kísérteties is – és azzal, hogy egyáltalán megemlítem ezt a szót, kicsit már jelzem, hogy milyen hihetetlen hangulatos a játék. Egyrészt meglepően jól néz ki, pedig az effektek meg a poligonok száma nem fog rekordokat döntögetni. De a design remek, és simán el tudja hitetni velünk a játék, hogy egy igazi sűrű, sötét erdőben kóborlunk. (Anélkül, hogy különösebb fogalmunk lenne arról, hogy mi merre van.) Aztán pedig ott van a játék zenéje, ami egész egyszerűen zseniális lett. A The World Ends with You óta egy program sem volt, amit ennyire szívesen hallgattam: szerintem semmiképpen se játsszatok hang nélkül. A játék ugyan nagyrészt a képi világra épít, és szöveg egyáltalán nincs sok benne, de ez a kettő mégis a zenével együtt képez szerves egészet.

A végére maradt még az újrajátszhatóság. Ha akarunk, elég hamar végigrohanhatunk a játékon, de szerintem érdemes bóklászni benne, Van hat lány, mindegyikük külön történettel, és külön véleményekkel az általunk talált dolgokról – szerencsére amiket egyszer felfedeztünk, azokat bármikor máskor meg tudjuk mással is nézni, nem muszáj újból felfedezni mindent. Már csak azért is, mert mindent megtalálni egyáltalán nem olyan könnyű, pláne térkép nélkül, hiszen az erdő elég nagy. Itt viszont azonban meg kell azt említenem, hogy vannak olyan helyek, amik nem mindig vannak benne az adott játékban, ami viszont azért elég fájó volt. Így sajnos néha előfordulhat az, hogy nem is tudunk mindent megtalálni, ami azért elég bosszantó. Igaz, hogy ha végigjátsszuk az összes lány történetét, akkor utána még folytathatjuk a dolgot (egy kis meglepetéssel), de utána megint kicsit lottó, hogy most azok a cuccok pont benne lesznek-e, vagy sem. Ugyanis elfelejtettem említeni, hogy nem mindent lehet mindegyik lánnyal megtalálni, van, amilyen tárgy (esemény, stb) pl. az egyiküket egyáltalán nem érdekli, és ha vele vagyunk, akkor nem tudunk mit kezdeni vele.

A lényeg viszont az, hogy szerintem kb. 6-10 órát simán el tudunk lenni a játékkal, és bizony nagyon megéri. Nem is drága, a Steam-en keresztül 8 euróért meg tudjuk venni, ami egy ilyen jó és újszerű játékért nagyon jó ár.  Azt garantálni tudom, hogy aki játszik vele, az nemigen fogja elfelejteni – hacsak egyszerűen teljesen hidegen nem hagyják az ilyen… milyen is? Horror-kaland-filozofálós játékok? Nehéz is lenne besorolni, hiszen ilyet még nemigen láttunk. Még azt is mondhatnám, hogy lassú játék, mivel tényleg az. A lányok elvégre nem génmanipulált pszíkatonák, ha túl sokat akarunk velük futni, kifáradnak. (Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor kevesebb részletet vehetünk észre.) Remélem, a fejlesztőcsapat (mind a két ember, plusz az énekesnő) nem hagyják ennyinél abba, és készítenek még több programot, nagyon szívesen vennék még ilyeneket, akkor is, ha semmi újítást nem hoz, és semmiben se nagyon lesz jobb ennél: ilyen ritkaságokkal úgyis kevésszer találkozunk.

Metroid Other M (Wii)

Wiin még ilyen szépet nem láttunk – a JRPG-be illő átvezető animáció után mutatott játékmenettől az államat keresgéltem, és azt hiszem, ezzel nem voltam egyedül.

Assassin’s Creed 2 (Xbox360, PS3)

Az E3 talán leghangulatosabb bemutatója, ugyan teljes egészében prerenderelt, de annyira csodálatos, hogy nem lehet kihagyni:

+1 – a leghusibb szereplő díja: The Last Guardian (PS3).
+1 – a legnagyobb meglepetés: Final Fantasy XIII helyett…. XIV! (PS3, PC)

Újabb platformmal bővül a Gémeskúton bemutatott játékok sora. Megpróbálok időről időre bemutatni egy általam valami oknál fogva kiemelkedőnek tartott iPhone játékot. Az iPhone egyre nagyobb tényezővé válik mint játékplatform. Az Apple által üzemeltett AppStore-ban tömegével ömlenek a játékok, közük komoly címek is (Assassin’s Creed, Resident Evil, Metal Gear Solid, Need for Speed, Sims3, stb). A nagy nevek mellett a kis stúdiók igazi kreatív gyöngyszemekkel jönnek elő, amelyek maximálisan kihasználják az iPhone mozgásérzékelője és a több érintést egyszerre érzékelő (multi-touch) kijelző adta lehetőségeket. A címben említett Zen Bound is egy ilyen játék, részletek a tovább mögött.

A játék lényegét nagyon röviden össze lehet foglalni. A feladatunk különböző térbeli tárgyak zsinórral történő betekerése. Ez így első hangzásra nem tűnik túl érdekesnek, de tudjuk hogy gyakran a legegyszerűbb ötletek a legnagyszerűbbek (különböző síkidomok ledobálása, összefüggő vízszintes vonalak létrehozása céljából – gy.k. Tetris). Ahogy tekerjük be a különböző tárgyakat a zsinór átszínezi a tárgyat ahol hozzáér, a cél pedig a tárgy teljes felszínének átszínezése adott mennyiségű kötél felhasználásával. Ezt így gondolom elég nehéz elképzelni, lássunk egy bemutató videót:

Talán a videó megtekintés után világosabb a játék alapkoncepciója. Az irányítás teljes mértékben az ujjainkkal történik. Egy ujjal megragadhatjuk egy bizonyos pontján a formát és az ujjunk mozgatásával tekerhetjük fel rá a kötelet, de az iPhonenál ismert két ujjas technikával is forgathatjuk a formát. Az irányításhoz hozzá tartozik, hogy magát a készüléket is forgathatjuk, ezzel szabályozva a gravitációt, tehát hogy merre lógjon a kötél vége. Lehet, ez így leírva bonyolultan hangzik, de a telefonon nyomkodva nagyon intuitív, és bárki azonnal tudja kezelni.

A kötél és a tárgyak fizikája döbbenetesen realisztikus, tényleg olyan, mintha egy valódi objektumot tekergetnénk valódi kötéllel. A fizikai motorért valódi elismerés jár a fejlesztőknek. A különböző tárgyak színezéséért teljesítményünktől függően 1-3 cseresznyevirágot kapunk, amelyek segítségével férünk hozzá a további feladványokhoz.

Kitérnék még a zenére, aminek a 384 kbs-os változata ingyen letölthető azoknak akik megvásárolják a játékot. A zene egészen különleges és meditatív. A címképernyőn fel is hívják a figyelmünket, hogy fülhallgató használata javasolt. Ha a leheveredünk a kanapéra és felteszünk egy fülhallgatót, valóban meditatív élmény vár ránk. A zene és különböző formák tekergetése közben valóban befelé fordulunk, a külvilág messzire kerül. “Egyhegyűek” (azaz csak egyetlen dologra fókuszáltak) leszünk, amint azt a zen tanítások is kívánják.

A játék 75 bekötözendő tárgyat tartalmaz, három csoportban (geometriai formák-állatok-mindennapi tárgyak) ami sok óra szórakozásra elengedő. A tárgyak egyre bonyolultabbak, és egy idő után komoly gondolkodást és odafigyelést igényelnek a feladatok, ha jó eredményt akarunk elérni.

A játék megvásárlását mindenkinek csak ajánlani tudom, aki kicsit is igényel a mindennapok rohanása után egy kis jó értelemben vett lelassulást, nyugalmat. Aki a játékokban kizárólag a pörgős akciót és a lövöldözést keresi, annak nem ajánlom.

A Zen Bound 3.99 euróért megávásrolható a magyar AppStoreban, aki az amerikai boltból vásárol annak 4.99 dollárt kell fizetnie. Létezik egy ingyenesen kipróbálható Lite változat is, ezt itt érhetik el az iPhone és az iPod Touch tulajok.

A Sony amerikai vezérigazgatója indít, kicsit nehezményezi az E3 előtti kiszivárogtatásokat (új PSP), de hát ez nem is csoda. A kivetítőn a PS3 és a PSP mellett a PS2 is feltűnik, ennyire nem bíznak a PS3-ban, vagy miért? (Nekem csak PS2-m van a három közül, úgyhogy azért nem zavar ) Sőt – most azért valami elszakadt bennem – a PS2-vel indítanak, egy idén kilenc éves konzollal! “A tökéletes családi platform”. Árban biztosan, de kicsit úgy érzem magam, mintha a Nintendo a Gamecube-ot éltetné.

35 exkluzív PS3 játék jön jövőre, többek között az Uncharted 2: Among Thieves. A vezető fejlesztő a színpadon, videó következik. Kis framedroppolás, beszaggatás több helyen is, de nagyon szép lesz ez, ha majd zökkenőmentesen fog futni; sőt igazából így is nagyon szép. Vagy csak a stream szórakozik? Ez ellen szól, hogy belső helyszíneken kevésbé feltűnő. Masszív lövöldözés és még több masszív lövöldözés, mondjuk én is ilyen részeket választanék ki egy E3-ra.

Szintén egy akciójáték következik – MAG alias Massive Action Game, élő 250 játékosos (!) multiplayerrel. Érdekesnek tűnik, de tényleg nehezen tudom elképzelni, hogy ismeretlenekkel ilyen jól koordinált hadműveleteket le tudnék vezényelni. Jön a MAG guildelés?

Náluk is elmegy a hang, a vezér bocsánatkérően mosolyog. Aztán rögtön említi is a PSP-s FFVII-t, és áttér a Sony hordozható platformjára.

Guhh!!! A Sony is a tizenéves csajokra nyomul, lesz Hannah Montana játék és lehet majd lilásrózsaszín PSP-t vásárolni. Éljenzés. (A közönség javarészt ugyanazokból az emberekből tevődik össze, akik a Nintendóra fújnak a blogokon, de ezt majd elmagyarázza valaki más, mert én nem értem.)

Hirai “Riiiiiiiiiidge Racer!” Kazuo jön a színpadra és felmutatja az új PSP-t, a PSP Go-t, “az E3 legrosszabbul őrzött titkát”. Szebb, jobb és hordozhatóbb lesz, UMD helyett letölthető címekkel. A Sense Me funkció elemzi a zenehallgatásunkat és a kedvünkhöz igazítja őket – ez valamilyen last.fm-szerűség? A PSP devkit ára is csökken. A korábbi PSP generációkat is támogatni fogják, ne essen kétségbe senki. 250 dollárba vagy euróba fog kerülni a PSP Go (ők is érdekesen váltanak), én ezt nagyon sokallom, ennyiből már egy Xbox360-at is lehet venni!!

Yamauchi Kazunori, a Gran Turismo atyja következik, japánul. Iszonyúan izgul, ennyire még a Halo 3 ODST élő demonstrátora sem rettegett tegnap. Az új PSP-n mutatja a Gran Turismo PSP-t, nem sok látszik belőle, de megesküszik rá, hogy annyit tud a játék, mintha egy asztali konzolon futna. A tolmács papírról olvas és mindenki kicsit kínosan érzi magát. A szenvedés után végre videó, forog a renderelt PSP Go, meg GT kocsikat mutatnak (komolyan ilyen jók lesznek játék közben is? a PSP-n?).

Kojima Hideo, akit tegnap már megcsodálhattunk a Microsoft konferencián, most is megjelenik. Metal Gear Solid: Peace Walker, PSP exkluzív cím, 2010-ben kapjuk kézhez. Kis mentegetőzésnek hangzó szöveg következik arról, hogy tulajdonképpen ez az igazi folytatás (implikáció: és nem az Xboxos), aztán bemutató, meglehetősen Falloutos kezdéssel, archív felvételekből összevágva. Azért magából a játékból is látunk részleteket, jól néz ki. (Wiire nem akarják kihozni? )

Visszajön az amerikai vezérigazgató, és bejelent egy új PSP-s Resident Evil részt, szintén hasonló retorikával, mint az MGS-nél már láttuk, hogy “ez az igazi, az egyetlen, a satöbbi”. A Microsoft már minden babért learatott tegnap, a Sony defenzívába szorult. Lesz Little Big Planet is PSP-re (csodáltam volna, ha nem). Megint előkerül Hannah Montana. Muszáj?! PSP videoösszefoglaló, érdekes módon a “régi” PSP-t középpontba állítva. Biztos van emögött logika, csak én nem tudom, mi az. (A címeket sem ártana alulra kiírni, vagy biztos mindenki ismeri a huszonötödik sportjátékot vagy platformos ugrálóst?) A “lovas játék” és Nintendogz-klónok, valamint a harmincezredik ritmusra nyomogatós mellett néhány érdekesség is felvonul, ezekre igazán lehetett volna több időt szánni. (Tipp: Crimson Gem Saga.)

6,5 millióan használják a Home-ot. (Nekem ez kevésnek tűnik.) Home videó, Nintendo-reklámokra hajazó “valóság -> virtualitás” átmenetekkel, utána PS3 válogatás… valamilyen rejtélyes okból béna renderelt “képernyőkön”. A PSP-nél ezt még lehetett érteni, de itt őszintén szólva fogalmam sincs, mire jó ez.  Ilyen kicsiben hiába szépek és jók a videók, és nagyon zavaró az egyszerre több virtuális “képernyő”. Mentettem egy képet, mert elég nehéz elmondani: így néz ki.

A  címeket megint nem írják ki, és nem csak exkluzív Sony játékokat mutatnak. Hacsak nem történik valami falrengető, azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a három nagy közül messze a Microsoft sajtókonferenciája volt a legérdekesebb.

Új PS3 exkluzív játék a Rockstartól, az Agent – erről nem sok derül ki sajnos. Lesz Assassin’s Creed 2 is, két Ubis csóka jön föl a színpadra. Hihetetlen – játékmenetet mutatnak, amit a saját konferenciájukon sem sütöttek el! Mindenképpen az Ubisoft lesz az E3 citromdíjasa… Végre teljes képernyősök a bemutatók.

Final Fantasy XIII, új trailerrel. Könyörgöm, legyen minden platformon japán hang, mert igen semmilyenek a szinkronszínészek. Öcsém kikiabál a fürdőszobából: “Mi ez a ***?”

“Az FFXIV PS3 exkluzív lesz, amikor megjelenik 2010-ben” – ez most elszólás volt? Nem, komoly!!! Viszont MMO, gondolom az FFXI folytatása. Akkor mégsem olyan érdekes… *hüpp-hüpp* Pedig bíztam abban, hogy ezt a vonalat az FFXI után hanyagolni fogják.

Újfajta kontroller. JAJ. Egy… izé. Egy izé. Nagyon hülyén néz ki, egy világító színes gömb van a végén, engem fagyira emlékeztetett, tmarxellt egy… fallikus szimbólumra. Ezentúl meg ne merjem még egyszer hallani, hogy a Wii kontroller idétlenül néz ki, mert ezt nem lehet felülmúlni. Élő demo, mozgásérzékeléssel. Csúnyán ricegő augmented-reality sportjáték következik, még a csiszolás azért ráfér. A Sony felfedezte a Nintendót? A mozgásérzékelés viszont nagyon precíz, az egyik fazon olvashatóan ír egy virtuális táblára vele. (Persze az írjon egy videojátékban, akinek két anyja van.) Kardozós demo jön, nagyon esetlen az egész, főleg a tegnapi borzalmas Ubisoft konferencia remek Red Steel 2 bemutatója után. Ők is az íjászatra nyomulnak, az egy fokkal jobban néz ki, mint a kardozás, de hát kevésbé is bonyolult. Jaj.

Új PS3 exkluzív játék sok felhasználógenerált tartalommal a United Fronttól: ModNation Racers. Casual autós-kalandos-izé, szerintem husi, de ez most a nőigamer énem volt, ha van nekem olyanom. Tulajdonképpen ez a Sony Mario Kart. Kellemes pályaszerkesztő is jár hozzá.

Az új Ico játék következik – The Last Guardian, a kiszivárgott trailerrel. (Azt nem értem, ezek után hogyan tudták az FFXIV-t titokban tartani?) Új jelenetek is akadnak, némi játékmenettel. Szép és érdekes, csak nehogy úgy járjon, mint az elődei, hogy a kritikusok dicsérték, viszont a vásárlók… hát olyanok nem voltak.

Gran Turismo 5. Marha jól néz ki, az autóverseny-rajongók örülhetnek. Viszont már igencsak fáradok, jöhetne valami olyan, amitől visítva sírok, vagy sírva visítok.

God of War 3. A vezető fejlesztő nagyon fura fejet vág. A játék korrektül néz ki, de nem érzem a pluszt. Szép, szép, de hát egy PS3 cím legyen is szép már! Egy QTE is becsúszik. 2010 márciusában kerül a GoW3 a boltokba.

Még elmondják egyszer, hogy a PS3 a legjobb dolog a világon, aztán mindenki hazamehet,  mi is köszönjük, hogy velünk tartottatok. A Gémeskút kedvence idén pedig a Microsoft.

]]> http://gemeskut.net/2009/sony-sajtokonferencia/feed/ 0 http://gemeskut.net/2009/nintendo-sajtokonferencia/ http://gemeskut.net/2009/nintendo-sajtokonferencia/#comments Tue, 02 Jun 2009 16:16:38 +0000 prezzey http://gemeskut.net/?p=1153 E3 közvetítés az olvasóink által talán leginkább várt eseményről, a Nintendo sajtókonferenciájáról. Legalább négyféle új Mario, új Zelda, új Wii Fit és Sports, a tavalyi idétlen visítozás nélkül – valamint a végén remek meglepetéssel a hardcore játékosoknak, köszönjük szépen! Azért a szokásos dolgok sem maradtak el, tényleg volt új hardverkiegészítő, felvonultak az überlájtos senkit nem érdeklő címek, de összességében a Nintendo hozta a tőle elvárt “kötelező elemeket” és valamennyi újat is villantott.

A tavaly nagyokat sikoltozó hölgy, Cammie Dunaway indítja a konferenciát (ő a Nintendo amerikai elnökhelyettese és a marketingért felelős elsősorban) – idén szemlátomást sokkal komolyabbra vette a figurát, és rögtön a Super Marióval kezd. A tavalyi bukás és Dunaway asszony töredelmes elnézéskérése után úgy tűnik, a Nintendo megfogadta a jószándékú tanácsokat! Sajnos itt is technikai problémák vannak, a hang recseg, néha elmegy, a demonstrátor férfiú a mikrofonjával küzd.

Jópofa, klasszikus feelingjű négyjátékos Wii Mariót mutogatnak, a DS-en nagy sikert aratott New Super Mario Bros Wii változatát, kooperatív móddal. 2009 karácsonyára kerül a boltokba. Nyilván ez sem a veterán játékosok által várva várt címek egyike, de nekem tetszik, én az offline multiplayer nagy híve vagyok – ez igazi olyan 2D Mario, amit gyerekkorunkban szerettünk (Great Giana Sisters ), csak most már a szülők is együtt játszhatnak a gyerekekkel. Ezt nehéz lenne elrontani.

Következik a Wii Fit Plus, ami nem, hála az égnek nem hardverkiegészítő, hanem a Wii Fit 2.0 változata, javítja körülbelül azokat a hiányosságokat, amiket Ádám is kifejtett a cikkében. Vicces ötlet, hogy lesz egy olyan futós-ugrálós minijáték, ahol Mario szemszögéből Mariózhatunk (elég fárasztó lesz, azt hiszem…).

Bejön Reggie Fils-Aime, mindenki kedvenc… ööö… amerikai Nintendo vezérigazgatója. Neki se rakták fel túl jól a mikrofonját. A precízebb mozgásérzékelést lehetővé tevő Wii Motion Plusról beszél, őszintén szólva a tegnapi Microsoft bejelentések után valahogy kevésbé üt a dolog; főleg hogy már ezt is ezer éve beharangozták, nem meglepetésként érkezik. Rögtön mutatják is hozzá a Wii Sports Resort játékmenet-videóját, lehet majd íjászkodni, kardozni, és így tovább; olyan lesz, mint a Wii Sports, csak még olyanabb.

Ehhez élő demonstráció is dukál,  ejtőernyős ugrás minijátékkal, ami hasonlóan irányítható, mint a nagyot bukott Wing Island. Utána íjászat – irányítás értelemszerűen -, a grafika kicsit jobb mint a Wii Sportsnál, és szemlátomást az érzékelés is precízebb, de azért az innováció nem viszi ki a közönséget az ablakon. Hárompontos-dobálás Reggievel – erre várt minden Nintendo fan? Valószínűleg nem, de biztos ebből is eladnak azért pármillió példányt (figyelem, a készlet Reggie-t nem tartalmazza).

Még több sport, EA Tiger Woods 2010, Grand Slam Tennis, Virtua Tennis 2009, ezekben mindben lesz Motion Plus támogatás. “Olyan nehéz lesz, mint a való életben”. A Red Steel 2 arra példa, hogy egyre több külső fejlesztő készít szoftvert a Wiire (videó nincs, azt már az Ubi bemutatta tegnap). Több külső fejlesztésű szoftvert adtak el Wiire Amerikában, mint bármely más platformra. (De milyeneket, de milyeneket, júj – erre nem tér ki.)

Éles váltás, RPG. “A Motion Plus a fizikai valóságról szól, az RPG-k viszont egy elképzelt világról.” Új Final Fantasy Wiire, Final Fantasy: The Crystal Bearers. Nintendo DS exkluzív Kingdom Hearts rész is jön, a videó alapján körülbelül úgy néz ki, mint a PS2-es. (Erős gyanúm, hogy ez már csak DSi-n fog futni, mert a DS tuti nem viszi el ezt a grafikát.) A Mario & Luigi DS RPG sorozat Japánban már kapható, Európába idén ősszel érkező új része a Bowser’s Inside Story, apró hőseink még tovább miniatürizálódva ezután Bowser belső szerveiben kalandoznak. Hat éve nem volt új rész, de most jön a Golden Sun DS, a demó videó rendesen szaggat és riceg, de a grafika egyébiránt szintén olyan PS2 szinten van. (Kihozhatnák az első két részt is valamilyen retró kiadásban.) James Patterson Women’s Murder Club – Games of Passion, nyugati fejlesztésű Phoenix Wright-szerű point & click és visual novel hibrid játékok! Az első rész 2009-ben, DS-re. Ubisoft fejlesztésű nyomozós-akció-GTA akármi is készül, úgy tűnik hogy sokféle értelmetlen minijátékkal, ez a Cop: The Recruit.

Tizen-és huszonéves női játékosokat céloz a Style Savvy. Erre talán a megfelelő reagálás az lenne, hogy “ÉN VAGYOK A CÉLCSOPORT!!!! *ugrál* *visít*” De izé. Hát. Engem a videó alapján nem különösebben vonz, de azt hiszem, nem is én vagyok a tipikus huszonéves női játékos, vagy mégis?! Vásárolni lehet benne, meg. őő. sminkelni talán? Olyan, mint a World Ends with You, csak RPG nélkül és bénább designnal.

DSi reklám következik, elégedett vásárlókat mutatnak. (Most mégis, kit akarnak meggyőzni?) Eladási adatok, már több mint egy millió elkelt belőle Amerikában. A DSi újdonságairól van szó, Flip Notes Studio Japánban már van, a videó alapján egyszerű animátor program, ha fog annyit tudni mint a MonkeyJam, akkor már meg leszek lepődve. Lesz még Mario vs Donkey Kong Minis March Again felhasználók által tervezhető pályákkal. Jövő hétfőtől már letölthető a DSiWare-en keresztül. WarioWare DIY – szintén felhasználó-generált minijátékokkal. Legends of Zelda Spirit Tracks. Videót nem mutatnak az új Zeldáról, de helyben kipróbálható az E3 teljes időtartama alatt.

A Nintendo elnöke, Iwata Satoru lép a színpadra, angolul beszél husi japán akcentussal. Szerinte még tovább bővíthető a Nintendo célközönsége világszerte. Tudatában vannak annak, hogy ha egyre könnyebbek lesznek a játékok, akkor a hardcore játékosok elfordulnak tőlük. Az lenne az ideális, ha a hardcore és a casual rétegeket egyszerre kielégítő játékot tudnának fejleszteni, a Mario Kart Wiit ilyen szempontból előrelépésnek tartja, és szerinte a New Super Mario Bros Wii és az új Wii Sports is ilyenek lesznek (izé?).

A Nintendo tökéletesíti a testet (Wii Fit), az elmét (Brain Age), és most relaxálni is megtanít! Iwata bejelent egy új kiegészítőt, ez a Wii Vitality Sensor, nekem olcsó bőrellenállást vagy szívverést mérőnek tűnik azok alapján, amit mond. (= A relaxációt segítő biofeedback izé, amit az ujjadra kell húzni.)

Visszajönnek a többiek, némi Mariózmány következik, Super Mario Galaxy 2. Olyasmi lesz, mint az előző. Reggie közli, hogy ő is olvassa a gamer blogokat, és tudja, hogy még többet vár mindenki a Nintendo sajtókonferenciától, olyan játékokat, amiket viszont általában nem a Nintendo fejleszt (díjazzuk az őszinteséget!), keményebb, felnőttesebb dolgokat. The Conduit! Idén júniusban jön (az Amazonon már előrendelhető, habár ők ezt nem mondják, csak én). Új Resident Evil rész, a  Capcom szemlátomást rájött, hogy a bloom effekt remekül eltakarja a grafikai hiányosságokat Dead Space Extraction,  ismét szétesik a hang.

Sőt a Nintendo is fejleszt “valami keményebbet”, a Team Ninjával közösen készítenek egy veszett jól kinéző Metroidot, ez lesz a Metroid – Other M. Nemcsak átvezető animációkat, hanem játékmenetet is mutatnak, hiperszuper, de tényleg. Köszönjük szépen!!! “Egészen más lesz, mint az eddigi Metroid címek”. Harmadik személyű akciót láthatunk, sok történettel (hátha még RPG elemek is lesznek… légyszi Nintendo!!).

Ezzel vége, Reggie diadalmasan levonul, mindenki megkapta, ami a magáé. Még sok ilyet!