[PC] The Path

Szerző: tmarxell
Dátum: June 8, 2009
Címkék: horror, kaland, lassú, mac, pc, zseniális

Mit írjon az ember egy olyan játékprogramról, ami nem is biztos, hogy annak nevezhető? Néhány hónapja például kijött egy hasonló, “The Graveyard” nevű cím, és elég nagy felhördülést váltott akkor ki: főleg azért, mivel arról szólt, hogy egy öregasszony megy a temetőben. Nem egy kigyúrt kopasz űrgárdistával kellett kétszázzal rohangálnunk, és irtanunk a gonoszokat, hanem egy vénasszony szerepében csoszogtunk végig a temetőn – a legdurvább akció pedig az volt, amikor leültünk a padra. Ez volt a demóban, és aztán néhány ember megvette a Steam-en keresztül a teljes játékot, ami annyival nyújtott többet, hogy néha a padon ülés közben meghalhatott az öregasszony.

Most lehet azon vitatkozni, hogy ez játéknak tekinthető-e vagy sem, de én ezt inkább kihagyom: szerintem inkább csak az engine-t próbálták ki, hogy milyen lesz, ugyanis a Path ugyanazt használja. Azon pedig már nem kell gondolkodnom, hogy ez a cím nevezhető-e játékprogramnak, mivel igen; szokványosnak azonban semmiképp se tartanám.

Miről is szól az egész? Adva van hat lány, kislányoktól kezdve nagylányokig: kiválasztjuk egyiküket, és elvisszük a nagyanyónak a kosárkát meg az üveg bort. Bejön a játék főcíme, elkezdődik az a hihetetlen hangulatos zene, és miután elértünk az autóút végére (a történet modern korban játszódik) a játék közli velünk, hogy akkor menjünk el a nagymama házához, és maradjunk az ösvényen! Ha ezt megcsináljuk, akkor nem történik semmi érdekes, odaérünk, leadjuk a cuccot, és kész. Aztán a program közli is velünk, hogy milyen bénák vagyunk: nem találtunk meg semmit, nem fedeztünk fel semmit, és ráadásul még a farkasba se futottunk bele. Itt jöhetünk rá, hogy ez a program bizony többről szól, mint arról, hogy végig tudunk-e menni egy egyenes úton, úgyhogy ideje nekilátnunk felfedezni!

Itt még gyorsan szólok, hogy habár egy klasszikus mese feldolgozásáról van szó, gyerekeknek semmiképpen sem ajánlanám a játékot. Adott eset(ek)ben bizony lesz vér és erőszak. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy azt is nehezen tudnám elképzelni, hogy egy 12-13 éves fiatal megértené, miről is szól a játék. Szóval a figyelmeztetést ellőttem, lássuk, mi is vár ránk!

Amint letérünk az ösvényről, gyorsan az erdő sűrűjében találhatjuk magunkat, ahol bóklászhatunk kedvünkre. Térkép ugyanis nincs a lányoknál, és csak annyi támpontot kapunk, hogy 100 yardonként a program pár másodpercre megmutatja, hogy milyen utat jártunk eddig be. Azonban ahogy játszunk a játékkal, egy idő után észrevehetjük, hogy kis apró jelekkel mégis jelez a játék érdekes dolgokat, csak meg kell tanulnunk felismerni ezeket. (Mondjuk ha egyszercsak megjelenik egy bazinagy farkas-lábnyom a képernyőn, akkor azért nem nehéz kitalálni, mi lehet a közelben ) Az erdőben bóklászás közben ugyanis mindenféle várt és váratlan dologba futhatunk bele, amiről a lányok megosztják a véleményüket – és így, ahogy egyre több mindent fedezünk fel, egyre jobban megismerjük őket. Persze ezt nem muszáj, rohangálhatunk addig is, amíg nem találkozunk a farkassal, csak akkor legföljebb pislogni fogunk, hogy most akkor mi miért is történt. Meglehetősen elgondolkodtató ugyanis a játék – fogalmazzunk úgy, hogy nem szájbarágós egyik lány történetének befejezése sem. Ha meg akarjuk érteni ezeket, akkor meg kell ismernünk őket.

Azt tehát már láthatjuk, hogy többféle értelmezése lehet az egész játéknak. De mégis milyen vele játszani? Először is, nagyon egyszerű: tudunk gyalogolni, és futni. Ha valamit fel akarunk venni, meg akarunk nézni, vagy valakivel foglalkozni akarunk, stb, akkor elég megállnunk egy ideig előtte. A program jelzi is, hogy itt van valami érdekes, azzal, hogy egy átlátszó nagyított kép megjelenik a képernyő szélén. Helyenként elég kísérteties is – és azzal, hogy egyáltalán megemlítem ezt a szót, kicsit már jelzem, hogy milyen hihetetlen hangulatos a játék. Egyrészt meglepően jól néz ki, pedig az effektek meg a poligonok száma nem fog rekordokat döntögetni. De a design remek, és simán el tudja hitetni velünk a játék, hogy egy igazi sűrű, sötét erdőben kóborlunk. (Anélkül, hogy különösebb fogalmunk lenne arról, hogy mi merre van.) Aztán pedig ott van a játék zenéje, ami egész egyszerűen zseniális lett. A The World Ends with You óta egy program sem volt, amit ennyire szívesen hallgattam: szerintem semmiképpen se játsszatok hang nélkül. A játék ugyan nagyrészt a képi világra épít, és szöveg egyáltalán nincs sok benne, de ez a kettő mégis a zenével együtt képez szerves egészet.

A végére maradt még az újrajátszhatóság. Ha akarunk, elég hamar végigrohanhatunk a játékon, de szerintem érdemes bóklászni benne, Van hat lány, mindegyikük külön történettel, és külön véleményekkel az általunk talált dolgokról – szerencsére amiket egyszer felfedeztünk, azokat bármikor máskor meg tudjuk mással is nézni, nem muszáj újból felfedezni mindent. Már csak azért is, mert mindent megtalálni egyáltalán nem olyan könnyű, pláne térkép nélkül, hiszen az erdő elég nagy. Itt viszont azonban meg kell azt említenem, hogy vannak olyan helyek, amik nem mindig vannak benne az adott játékban, ami viszont azért elég fájó volt. Így sajnos néha előfordulhat az, hogy nem is tudunk mindent megtalálni, ami azért elég bosszantó. Igaz, hogy ha végigjátsszuk az összes lány történetét, akkor utána még folytathatjuk a dolgot (egy kis meglepetéssel), de utána megint kicsit lottó, hogy most azok a cuccok pont benne lesznek-e, vagy sem. Ugyanis elfelejtettem említeni, hogy nem mindent lehet mindegyik lánnyal megtalálni, van, amilyen tárgy (esemény, stb) pl. az egyiküket egyáltalán nem érdekli, és ha vele vagyunk, akkor nem tudunk mit kezdeni vele.

A lényeg viszont az, hogy szerintem kb. 6-10 órát simán el tudunk lenni a játékkal, és bizony nagyon megéri. Nem is drága, a Steam-en keresztül 8 euróért meg tudjuk venni, ami egy ilyen jó és újszerű játékért nagyon jó ár.  Azt garantálni tudom, hogy aki játszik vele, az nemigen fogja elfelejteni – hacsak egyszerűen teljesen hidegen nem hagyják az ilyen… milyen is? Horror-kaland-filozofálós játékok? Nehéz is lenne besorolni, hiszen ilyet még nemigen láttunk. Még azt is mondhatnám, hogy lassú játék, mivel tényleg az. A lányok elvégre nem génmanipulált pszíkatonák, ha túl sokat akarunk velük futni, kifáradnak. (Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor kevesebb részletet vehetünk észre.) Remélem, a fejlesztőcsapat (mind a két ember, plusz az énekesnő) nem hagyják ennyinél abba, és készítenek még több programot, nagyon szívesen vennék még ilyeneket, akkor is, ha semmi újítást nem hoz, és semmiben se nagyon lesz jobb ennél: ilyen ritkaságokkal úgyis kevésszer találkozunk.