[Könyv] Drew Karpyshyn: Darth Bane – Path of Destruction

Drew Karpyshyn-összeállításunk második része következik – az elsőben kiderült, hogyan kerülhet valaki a bölcsészkarról a játékiparba, és válhat olyan nagyszerű játékprogramok forgatókönyvírójává, mint a minap magyarul is megjelent Mass Effect vagy a Star Wars: Knights of the Old Republic (KotOR). Most pedig szó lesz Karphyshyn munkásságának másik feléről, ugyanis a játékprogramokhoz kapcsolódó regényeket is ír. A Csillagok Háborúja univerzumban játszódó könyvekhez a borzalmas Ifjú Jedi Lovagok óta óvatosan közelítek (életre szóló trauma volt), vajon neki sikerült-e valamit kihoznia ebből a témából? A tovább után némi fénykardozás és az Erő sötét oldala, azaz Darth Bane: Path of Destruction; legközelebb pedig még több Mass Effect!

A Knights of the Old Republicról megjelenésekor lemaradtam – még egy Star Wars játék? érdekel ez még valakit? -, később viszont, amikor öcsém unszolására kipróbáltam, döbbenten szembesültem vele, hogy minden idők egyik legjobb játékprogramjáról van szó. Ebben meglehetősen nagy szerepet játszott a remek történet, mint arról már többször is áradoztam korábban a blogon… Akkor és ott megjegyeztem Karpyshyn, mint vezető forgatókönyvíró nevét, és amikor megjelentek az első előzetesek a Mass Effectről, dühöngtem, hogy miért csak Xbox360-ra jelenik meg. Azóta egyfelől kijött PC-re is, másfelől nekem is lett Boxom, de közben összefutottam egy érdekes kötettel.

Darth Bane – Path of Destruction

A Régi Köztársaság idejében játszódó regény, egy Sith-lovaggal a főszerepben, mindez Karpyshyn tollából? Remekül hangzik, de ha az ember Star Wars könyvélményei az Ifjú Jedi Lovagokra korlátozódnak, azért gyanakvó marad. Így kicsit bizonytalankodtam, de aztán megláttam a bazi nagy narancssárga “hatalmas leárazás” címkét, és úgy döntöttem, azt a néhány eurót megéri a dolog. Beletelt némi időbe, mire rászántam magam, hogy el is olvassam, mert elég hosszú (és apró betűs ). Aztán nekiálltam és úgy is maradtam: hamar befejeztem és nagyon tetszett.

A Régi Köztársaság talán a legizgalmasabb időszaka a Star Wars univerzumnak, hiába játszódik a klasszikus filmsorozat többezer évvel később. Ebben a korban még virágoznak a Jedi-akadémiák, hemzsegnek a Sithek, nem csak egy-két kósza fénykardos őrzi a régi titkokat és technikákat. Ideális környezet szerepjátékhoz, mert valljuk be, az Erő azért meglehetős ööööö, vonzerőt gyakorol az egyszeri gamerre – és ez nemcsak a papíralapú, hanem a számítógépes szerepjátékokra is igaz. Mik lennétek inkább egy kaland erejéig, birodalmi rohamosztagosok vagy Jedi-lovagok? Naugye. A KotOR sikeréhez is nagyban hozzájárult az erős Jedi/Sith-környezet. Viszont könyv formában nem igazán készültek Régi Köztársaság-történetek, egy képregénysorozatot leszámítva (ez magyarul épp most fut a havonta megjelenő Star Wars képregényben), talán épp azért is, mert ha sok a szuperképességekkel felszerelt szereplő, nehezebb koherens cselekményt összeütni. Bízzuk a feladatot Karpyshyn barátunkra, aki a játékprogrammal már bizonyított, gondolta a Lucasarts, és ím, lőn a Path of Destruction.

Ezúttal a sötét oldalon találhatjuk magunkat, a főhős egy egyszeri, utolsó csepp véréig kizsákmányolt bányász egy kolónián. Sivár és céltalan életét legfeljebb a munka utáni szerencsejáték dobja fel a kocsmában – gyanúsan jól megy neki, de itt még senki sem gondol az Erőre. Egy napon sikerül a kimenős köztársasági katonákat kifosztania a játékban, és menekülnie kell a dühödt fegyveresek elől – hova máshová, mint a másik félhez? Ott hamarosan felfigyelnek képességeire, és így indul Darth Bane Sith-karrierje, amiről a részleteket elolvashatjátok a regényben.

Mennyire kapcsolódik mindez a játékprogramhoz? (Elvégre mégiscsak egy játékos blogon vagyunk, szóval gondolom, mindenkit ez érdekel a legjobban…) Elsőre semennyire – időben jóval később vagyunk, habár még nem bukott meg a Köztársaság. Hősünk szintén nem ismerős a programból. Viszont a helyszínek meglehetősen fedik a KotOR helyszíneit: a korribani Sith-akadémia természetesen kihagyhatatlan egy ilyen könyvben, bárki írja is azt, de amikor már a Star Forge bolygója is előkerül, akkor teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy bizony a Path of Destruction erősen a KotOR-rajongókra lett beirányozva. Szerencsére – mint arról már szó esett az előző cikkben – Karpyshyn nem szereti, ha a játékokhoz kapcsolódó könyvek túl szorosan csatlakoznak a játék történetéhez, vagy kiválasztanak egy adott végigjátszást ideálisként. Így nyugodtan elolvasható ez a kötet is anélkül, hogy lelőné a program nagy csavarját, vagy hogy bárki felmérgesítené magát azon, hogy a könyvben nem azt csinálta valaki, mint ő a saját végigjátszásában. (Ez nem könnyű feladat, mert a KotOR eseményei az egész univerzumot megrázták, így értelemszerűleg ebben a regényben is szóba kerülnek, az eredeti játékban pedig több egymástól eltérő végkifejlet is lehetséges.)

És végül a beszerezhetőség – a konkrét lelőhely, ahol megtaláltam, Bécsben a Westbahnhof melletti vicces nevű Buchlandung könyvesbolt, de elég rég volt már, úgyhogy nem biztos tipp. Magyarországon a Bookline katalógusában szerepel a kötet, de nekem elég vegyes tapasztalataim voltak velük angol nyelvű könyvek rendelésénél, több mindent sem tudtak szállítani, ami benne volt a katalógusukban. A Path of Destruction megjelent németül is, de azt egyrészt még drágábban hozzák meg (??), másrészt a fordításról nem tudok nyilatkozni. Magyarul egyelőre nincs, de hátha olvassa valamelyik kiadó a Gémeskutat és lecsap a lehetőségre…

Akinek tetszett a KotOR és olvas angolul/németül, mindenképp próbálja ki ezt is akár csak néhány oldal erejéig, nem igazán fogja tudni letenni; a hardcore Star Wars-fanoknak nyilván nem kell ajánlanom, mert ők úgyis minden hasonlót beszereznek, de a Path of Destruction nem csak hozzájuk szól. Meglehetősen kevés az olyan tie-in regény, aminek önálló értékei is vannak, de ez ilyen. (Hasonló szerintem még a Babylon 5 technomágus trilógia és a Pszíhadtest-trilógia második-harmadik kötete, de hirtelen mást nem is nagyon tudnék mondani.)

De hol itt a csalódás, amit az előző részben harangoztam be? Nos, az – bármennyire is meglepő – az amúgy nagyszerű Mass Effecttel kapcsolatos, de miután ez a bejegyzés már így is meglehetősen hosszúra sikeredett, a következő részben lesz róla szó… annál nagyobb részletességgel.