Eltelt egy év, a magyarországi fizetések nem nőttek számottevően és a videojátékok sem lettek olcsóbbak. A számuk viszont egyre nő és lassan megint itt vannak az ünnepek, úgyhogy tavalyhoz hasonlóan összeszedtem, milyen játékokba volt szerencsém belepillantani az elmúlt hónapokban. Idén a legérdekesebb, hogy több jónak várt cím különösen rossz, míg rosszabbnak vártak jók lettek. Azok kedvéért, akik nem olvasnak ennél tovább, gyorsan elmondom előre a tanulságot: Nehogy megvegyék a Wii Musicot! A tovább után az említett delikvens mellett szó esik a Disaster: Day of Crisisről, a Rayman Raving Rabbids: TV Party-ról, a Final Fantasy Fables: Chocobo Dungeon-ről és a Samba De Amigo-ról. (Így a második eresztésre marad a Trauma Center: New Blood, a Wario Land: Shake It!, a Wacky Races, a We Ski: Family Ski, a Dream Pinball 3D és a Namco Museum Remix.)
Már több kellemes videojátékok inspirálta zenéről volt szó itt a blogon, most a Desert Planet finn együttest szeretném bemutatni nektek. Észak-Európa egyszerre a szintipop és a demoscene fellegvára, nem véletlen, hogy sokan összeházasítják a kettőt és megszületnek a “nyolcbites slágerek diszkóritmusban”. Jó ez nekünk? Igen, igen!! A tovább után következzen hát a masszív prüntyögés, Mariotól a marslakókig…
Marketingzseniket szemlátomást sikerült találni, mert akik képesek egy egyszerű firmware-frissítést hatalmas élményként eladni, azokat talán tényleg érdemes így nevezni. Márpedig ez történt: a New Xbox Experience elnevezésű frissítés körül hónapok óta megy a felhajtás a különböző játékos blogokon, minden tele volt előzetes videókkal, sőt nemrég kiszivárgott a forráskód és boldog-boldogtalan azt próbálgatta. (Magyarul rém hülyén hangzik az “Új Xbox Tapasztalat”, de az “Új Xbox Élmény” se sokkal jobb, úgyhogy innentől fogva egyszerűen NXE-ként lesz rövidítve.) A mai napon már minden internetkapcsolattal rendelkező Xbox360-tulajdonos számára élesben elérhető az NXE, így mi is kipróbáltuk.
Miközben Japánban szokás szerint elkapkodták az annyi újdonsággal nem kecsegtető új Nintendo DS-változatot, a DSi-t, a játékostársadalom egy szűk (?) szeglete meglepetéssel tapasztalta azt a sajtóhírekbe be nem került apró részletet, hogy a jelenleg kapható verzión, a DS Lite-on eddig házi fejlesztésű programok és kalózmásolatok futtatására használható különböző programkártyák vagy “flash cartok” az új DS-sel már nem indulnak.
Egy lelkes kínai kalóz(?) már az új gép megjelenésének napján kipróbálta azt a jelenleg kapható ilyen kártyák többségével, és arra jutott, hogy ezek ellen a japán cég bizony már az eddigieknél (értsd: a semminél) hatásosabb védelmet látszott kidolgozni. A lista nagyjából lefedi a legnépszerűbb flash cartok listáját: CycloDS, G6DS, M3, Supercard, iTouch, M3 Simply, hogy csak néhány itthon is ismert nevet mondjak.
Fél nap sem telt el azonban, és máris kikerült a Youtube-ra egy Yasu nevű DS-hacker videója, ami azt látszik bizonyítani, hogy (megintcsak szokás szerint) a Nintendo csak egy kaput zárt le a ki tudja hányból, és néhány apró változtatással valószínűleg továbbra is virágozhat a kézikonzolos kalózkodás.
Az új DS megjelenésével kapcsolatban persze nem ezek az egyedüli negatív visszajelzések. A kalózkodást és az házi szoftvereket elkerülő felhasználók is felvetették aggályaikat az új géppel kapcsolatban, amiről egy már biztos: az akkumulátora jóval kevesebb ideig bírja, mint elődje. Köszönhető ez részben az előzőnél is kisebb méretnek és a megnövelt képernyőnek, amiről igazából addig nem lehet véleményt mondani, amíg a kezünkbe nem kapunk egy példányt (ez Európában csak 2009 tavaszán várható), én mindenesetre nem tudom, hogy a kisebb képernyőre optimalizált grafika nem fog-e bénábban kinézni nagyobb képernyőre “kihúzva”…
Osztályzat:Nagyon jó Kiadás éve: 2008 (Japánban 2007 vége) Műfaj: Japán szerepjáték
Korosztály:PEGI 16+ Nyelvigény:Középfok-felsőfok (angol, német, japán, francia, olasz, spanyol szinkron és felirat) Nehézségi ív: Középhaladó-haladó Beletanulási idő: Közepesen hosszú Kifáradási idő: Olyan 55 óra után kezdett elegem lenni Ár: 8-15000 Ft, egészen vad árakon is láttam
A Lost Odyssey a japán Mistwalker stúdió harmadik játékprogramja – jól jegyezzük meg ezt a nevet, sokat fogunk még hallani róluk, lévén a Square több legendás játékfejlesztője dolgozik jelenleg náluk. Sakaguchi Hironobu, Uematsu Nobuo, és a Final Fantasy sorozat több alkotója is közreműködött a Lost Odyssey elkészítésében, valamint Inoue Takehikót nyerték meg karaktertervezőnek: ő a Vagabond nevű szamurájmangájáról legismertebb, és itt is hasonló stílusban készítette munkáit. A Microsoft szándéka, hogy a japán szerepjátékok piacán az ő konzoljuk legyen a piacvezető, és e célból öntik a pénzt a Mistwalkerbe (is). Lássuk, a sztárparádé és a bőkezű anyagi támogatás együtt célhoz ért-e ez alkalommal…
Már több kellemes videojátékok inspirálta zenéről volt szó itt a blogon, most a Desert Planet finn együttest szeretném bemutatni nektek. Észak-Európa egyszerre a szintipop és a demoscene fellegvára, nem véletlen, hogy sokan összeházasítják a kettőt és megszületnek a “nyolcbites slágerek diszkóritmusban”. Jó ez nekünk? Igen, igen!! A tovább után következzen hát a masszív prüntyögés, Mariotól a marslakókig…
Miközben Japánban szokás szerint elkapkodták az annyi újdonsággal nem kecsegtető új Nintendo DS-változatot, a DSi-t, a játékostársadalom egy szűk (?) szeglete meglepetéssel tapasztalta azt a sajtóhírekbe be nem került apró részletet, hogy a jelenleg kapható verzión, a DS Lite-on eddig házi fejlesztésű programok és kalózmásolatok futtatására használható különböző programkártyák vagy “flash cartok” az új DS-sel már nem indulnak.
Osztályzat: 
